KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Producerek

Tosoki Gyula

The Producers – amerikai, 1967. Rendezte: Mel Brooks. Szereplők: Zero Mostel, Gene Wilder, Kenneth Mars, Estelle Winwood. Forgalmazó: InterCom. 88 perc.

 

A vígjátékguru és paródiamester Mel Brooksnak köztudottan nincs humora, egyszer azonban kijött neki a lépés, és sikerült összeütnie egy hosszabb távon is életképes komédiát. Filmkészítői pályája hajnalán történt mindez, idestova negyven éve, jellemzően akkor, amikor – életében tán először, de mindenképp utoljára – nem hozott, hanem originálisan személyes anyagból dolgozott. A Producerek minden tekintetben kiállja a szerzőiség próbáját, Brooks a maga életanyagát, Broadway-szerzőként megélt tapasztalatait felhasználva írta meg a forgatókönyvét.

A történet hőse a valaha jobb napokat látott színházi impresszárió és eseti könyvelője, akik kisütik, hogy bizonyos feltételek mellett egy sikertelen darab is hozhat a konyhára, ezért hozzálátnak megkeresni és színre vinni a világ leghitványabb színpadi művét. A bizarr alapszituáció alkalmat kínál Brooks számára, hogy vaskos poénok sorában ironizáljon a sóbiznisz felett, és noha gegjeinek inkább nagyobb, mint kisebb hányada igen bárgyú, akad számos olyan is, amely tréningezi a gyomrot. Igaz, a mérsékelten vicces, alkalmasint irritálóan alacsony humortartalmú jelenetek miatt nem zökkenőmentes a történetre hangolódás folyamata, ráadásul a színészvezetés módja is teszteli a néző türelmét, a film mégis működik. A lecsúszott producert adó színházi színész, Zero Mostel a filmtörténet legnagyszerűbb ripacsa, és a nyomdokain járó többi komédiás is alig marad el mögötte: ennyi begyurmásodott arcot és elnagyolt gesztust a némafilm-korszak óta nem láthatott néző a moziban. A Producerek az ősburleszk hollywoodi, búvópatakszerű továbbélésének dokumentuma.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8680


előző 1 következőúj komment

boorman#1 dátum: 2006-07-18 18:39Válasz
"A vígjátékguru és paródiamester Mel Brooksnak köztudottan nincs humora, egyszer azonban kijött neki a lépés, és sikerült összeütnie egy hosszabb távon is életképes komédiát."

Ez ugye csak valami vicc, amelynek megértéséhez legalábbis brooksi-i humorérzékkel kell rendelkezünk?

Nem akarok senkit megbántani, de ez a felütés a Producerek DVD kritikájához kicsit erős.