KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyere, igazodj el

Dániel Ferenc

 

Jó érzés lehet grúz operatőrnek lenni: a Kaukázus merész tájjellege nagylélegzetű totálokra, pásztázó körsvenkekre inspirál. S a szirtekhez, meredélyekhez, hegyi folyókhoz bizonyára vad történetek is illenének. Annál mulatságosabb, hogy e két filmnovella a peckes járású, töltényes, díszköpönyeges, kardos férfialakjait, és a villogó szemű asszonyait gyámoltalan falusiakként lesi meg. A cselekmény a harmincas éveket idézi naivan, lappangó szomorúsága mégis inkább mai keletű.

Mintha még Gogol írásművészete is megcsillanna az első történet hősében, Galaktion gazdában: egyaránt kiszolgáltatottja a szomszéd grúz ártányainak (letarolják a veteményesét), felesége dühének (a folytonos pusztítás miatt), meg a falusi elöljárók, rokoni protektorok röhögtető hülyeségének. S az ő szertartásossága sem több a hegyiember-póznál. Megalázkodik, grúz-módi vendéglátással lekenyerez, hiába. Disznók ellen nincs orvosság. A díszfegyverek tompák, életlenek. Mi védelmezhetné meg leginkább a földtúró parasztot? A névtelen följelentés. Galaktion lerészegíti a kisurakat, hogy azután följelenthesse őket – rossz vicc: de a sertés-falánkság a kezére játszik. Mert ha nincs igazság, a kár haszon.

Bumfordi, érzéki indíttatású a második história (Lordkipanidze írásából) – ezeregyéjszakai kellékekkel. S talán nem is az az érdekes, hogy a kikapós feleség meg a hetyke falusi udvarló pásztorórája félresikeredik, hanem a karakterek és az értékrend finom átbillenései jelentenek újdonságot. Hogy a gyöngébbik nem kackiás példányai állnak ki a porondra, míg a mandulaszemű férfiak lapítanak. Hogy véres elégtételre, önbíráskodásra már senki sem gondol. Kárörvendően mulat a falu népe; ebédet, bort csikarnak ki az ütődött öreg falusi bírák; az érintettek végül is tíz rubelen váltják meg „esetüket”, nehogy ügy kerekedjen belőle. A falusi szex mégis ott parázslik a pörpatvar fojtása alatt.

Ezek a közrendűen mulattató grúz filmvígjátékok ravaszabbak a látszatuknál. Anekdotázgatás örve alatt vallanak még életmódválságról is; az emberi értékek hiánygazdálkodásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8122