KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Fekete Ferenc

Szabó László

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

A napokban került kezembe szakfolyóiratuk néhány száma. Bizonyára érdekli a szerkesztőséget egy kiváló magyar filmművész sorsa.

1981. július 24-én, 67 éves korában Sao Paolóban meghalt Fekete Ferenc operatőr. Legismertebb hazai munkája az Emberek a havason volt. „A háború után Olaszországba ment, majd Brazíliában telepedett le. Sao Paolóban Icsey Rezsővel „Cinebrar” néven filmvállalatot alapított a jelentős nevet vívott ki magának” – írja róla a Budapesten kiadott Új Filmlexikon. Fekete Ferenc, akinek legkiválóbb brazíliai filmje az Alberto Cavalcante rendezésében készült Félszemű Simao (Simao, o Caolho, 1952); a Szóval című brazíliai magyar lapnak adott utolsó interjújában így beszélt munkásságáról:

„Minden filmem a gyermekem volt. Mindet szerettem, hisz mocskos filmet soha nem csináltam! Természetesen voltak rosszabb és jobb gyermekeim is: az utóbbiakra vissza tudok nézni, mint „kivételezettekre”: az Emberek a havason, Isten rabjai, a Zenélő Malom, filmem XII. Pius pápáról, a Toda uma vida el 15 minutos, Simao, o Caolho... Az életet csak álmodva szabad élni. Sokszor csak egy-egy pillanat boldogság s felszabadultság adatik az embernek. Abban a korszakban, melyben én születtem, csak háború, gyűlölet, nyomor volt, s anyagi szintkülönbségek azok között, akiknek mindenük megadatott, s akiknek semmi sem. A művészet az egyetlen oázis az életben, a Sixtusi kápolna vagy Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája. Sajnos, ma az ifjúságot gyűlöletre tanítják, s pornográfiára vezetik... a filmben is. Szerintem a film letért igazi útjáról! Mert a filmnek feladata a puszta szórakoztatáson túl, a nevelés... Terveim között szerepel egy dokumentumfilm II. János Pál pápáról, erről a csodálatos emberről, evangelizációs munkájáról, brazíliai útjáról. Az anyag részben már meg is van, csak össze kell állítani. Utána egy filmet tervezek Carlos Gomes zenéjéről, az „O Guarani”-ról, amelyben a szereplők Brazília természeti szépségei lesznek, a csodálatos tájak... madarak, ahogy röpülnek, szállnak, lebegnek, egy-egy sirály, amint száll, száll a messzeségbe...”

Ezeket a terveit sajnos már nem valósíthatta meg.

 

Szabó László

Sao Paolo


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7196