KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Holland Filmhét

Koltai Ágnes

Szeptember 13–19-e között Holland Filmhetet rendezett a MOKÉP. Jos Stelling Az illuzionista (1983) és a Hőzöngők (1981), Peter Oosthoek An Bloem (1983), Annette Apos Giovanni (1983), Marleen Gorris Christine M: némasága (1982), Ben Verbong A vöröshajú lány (1982), és Jan Gruyaert Lenföldek (1983) című filmje szerepelt a programban. Jos Stelling neve nálunk sem ismeretlen. Rembrandt (1977) című alkotása szerepelt az 1979-ben, Budapesten rendezett Holland Filmhét műsorán. Stelling a hivatalos filmgyártástól távol él és dolgozik, főleg amatőr színészeket szerepeltet filmjeiben, önálló gyártó társaságot alapított. Az Utrechtben élő rendező saját mozival rendelkezik, ebből tartja el magát, és önálló újságot is szerkeszt. Az Utrecht külvárosában játszódó A hőzöngők Herman van Veen Jukebox 2008 című színműve nyomán készült. Az iUuzionista egy komédiásról szól, főszereplője Freek de Jonge, aki maga is komédiás. Az An Biomen a színházi rendező Peter Oostholek eddigi egyetlen játékfilmje. Ton Vorstenbosch A válás című színműve nyomán készült, hőse egy középkorú asszony, aki megpróbál kitörni unalmas házaséletéből.

Annette Apon, a Giovanni rendezőnője újságíróként kezdte pályáját, először az Amsterdams Stads Journaalnál dolgozott, majd 1968-ban néhány barátjával megalapította a Skrien című filmszaklapot, amelynek ma is munkatársa. Első játékfilmje, a Golven az 1982-es rotterdami fesztiválon és Nyugat-Berlinben is nagy feltűnést keltett. A Giovanni második rendezése. Ez a holland Nagyítás, bősnője, Diane divatfotós, Rómában egy Giovanni nevű fiú után nyomoz, nem találja meg, helyette zavaros kalandokba keveredik.

Marleen Gorris, a Christine M. némasága rendezője nem hivatásos filmes. Az 1949-es születésű Gorris Amszterdamban dramaturgiát tanult, majd a birminghami egyetemen szerzett bölcsészdiplomát. Még amszterdami évei alatt alapított egy forgatókönyvíró-csoportot, itt írták a Christine M. forgatókönyvét is.

Theun de Vries regénye nyomán készült, valódi történelmi alakról szól Ben Verborg filmje, A vöröshajú lány. A film főhőse Hannie Schaft, a konzervatív polgári családból származó diáklány, aki 1943-ban csatlakozott a holland ellenállási mozgalomhoz.

Jan Gruyaert, a Lenföldek rendezője az Antwerpeni Akadémián tanít fényképészetet. Egy rövidfilm és egy nagyjátékfilm után készítette el Stijn Streuvels regénye nyomán a Lenföldeket, amely a századforduló idején Nyugat-Flandriában játszódik, s egy parasztcsalád mindennapjait mutatja be.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6264