KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

D'Annunzio

Szemadám György

 

A régi, jó, hagyományos filmgiccs egyik legközkedveltebb változata a Nagy Művészről szól. (Vagy legalábbis arról a fantom-képről, melyet ugyanez a filmgiccs termelt ki a tömegemberré degradált néző agyában.) Arról a Szent Szörnyetegről akinek film-hálószoba-kulcslyukán oly riasztóan érthető kisebbségi érzéssel kukucskál a „hétköznapi ember”. Ennek a lakáj-attitűdnek jogos (?) igényét elégítik ki az ehhez hasonló filmek, melyek a Zseni emberi gyengeségeiből, hálószobatitkaiból és a Szent Művészetre vonatkozó üres közhelyekből emelnek, ha nem is katedrálist, de papírmasé kulisszát. (No hisz! Én is ugyanilyen lennék, ha... – gondolhatja a kukucskáló.) Ezúttal D’Annunziót – a századforduló legnépszerűbb olasz költőjét, a dekadens dandyt, a század első gavallérját, a híres pozőrt – érte ez a kétes tisztesség. Akiről Szerb Antal megjegyzi: „...jó ízlésében mindenki kételkedni fog, aki látta egyszer a Vittoriálét, D’Annunzio saját tervei szerint épült hatalmas villáját”. Ami csak azért említésre méltó, mert jelzi, hogy a témaválasztás és a megvalósítás hogyan talált egymásra ebben a filmben. Igen! Minden pontosan a helyén van itt! Hisz mily divatosan vonzó számunkra már maga a kor is. Ah! A századforduló! Azok a tapétás szalonok a régi képekkel! Azok a szép bútorok, azok a drága vázák, azok a romantikus ruhák! És különösen a selymek és csipkék! Mily finoman izgató a soft-pornó, ha ilyen alsóneműk közül hámozódik elő Stefania Sandrelli szép feneke, még az is kiderül, hogy azok a hosszúszoknyás, társaságbeli úrihölgyek is többféle szeretkezési pozíciót gyakoroltak, de még az önkielégítést és a homoerotikus játékokat sem tagadták meg maguktól! Aztán az emelkedett pillanatok: gondolázás Velencében, sétalovaglás, vidéki idill, a férfi-barátság szép pillanatai íjászat közben! Van itt minden. No és persze a művész-extravagancia jelzései, mint az ajándékba küldött száz szál vörös rózsa (ki hallott valaha is ilyet!), a hat láda pezsgő, a szeretett nővel való ágybabújás előtt elfogyasztott alkoholos eper, no meg a ferencesrendi csuha, amelyet állítólag D’Annunzio tényleg hordott – a filmben selyem hálókabátként transzformálva. Egyszóval: nekem tetszett!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5313