KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lavardin felügyelő

Tamás Amaryllis

Az újhullámos rendezőből az évek során a francia bűnügyi filmek mesterévé lett Claude Chabrol e filmje a jómódú semmittevők világába vezet. Abban a különös élményben lehet részünk – fantáziátlan Derrickek, jópofáskodó Starskyk és nőbolondító Hutchok után, eltelve a sorozatkrimik együgyű nyomozóival –, hogy e bűnügyi történet (nem krimi!) legtitokzatosabb figurája épp Lavardin felügyelő. Miközben lassan úgy érezzük, hogy nyomozás közben a bűnös és áldozat egyazon kategóriába sorolódik, egyre inkább nő szimpátiánk a bizarr humorú Lavardin iránt. Lavardin személyisége, taktikája, ahogy bűnöst áldozatnak, áldozatot bűnösnek nyilvánít, segít visszaszerezni a felháborodás képességét egy olyan helyzetben és korban, amelyben már kialakult egyfajta megértés, társadalmi tolerancia a korrupcióval, a morális gátlástalanság lovagjaival, a büntetlen bűnösökkel szemben.

Lavardin ellentmondásos egyéniség. Módszerei közé tartozik a zsarolás, a bizonyítékok meghamisítása, de elvei – habár nem nélkülöznek némi cinizmust sem – becsületesek. Tudja, hogy sem a jogi paragrafusok mögé bújt „igazság”, sem a moralizálástól tartózkodó jogszolgáltatás nem menlevél annak, aki a humánus tartalmat, a méltóság megmaradt töredékeit még értéknek hiszi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5143