KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sziget foglya

Békés Pál

 

Saint Pierre-en nincs guillotine. Egy ilyen aprócska, párszáz lakosú francia-kanadai sziget az 1850-es években nem oly fontos, hogy az államhatalom jelképe, a véres karriert befutott, a forradalom által rendszeresített „humánus gyilok”, a nyaktiló ott „állomásozzék”. – Józan ésszel el sem képzelhető, hogy szükség lehet rá. Azután a józan ész megcsalatik. Gyilkosság történik a szigeten – szükség van a nyaktilóra.

Neel Auguste-nak, a halálra ítélt gyilkosnak van még néhány hónapja – addig élhet, míg a messzi Martinique-ről Kanadába érkezik a gyarmatról gyarmatra bolyongó vándor kivégzőszerszám, s végre fejét vehetik.

A bűnös a maroknyi helyőrség parancsnokának őrizetére bízva várja, hogy sorsa beteljesedjék. A hosszú várakozás alatt a Kapitány és gyönyörű felesége, Madame La felügyelik a lassú, egyszerű, szemlátomást jólelkű férfit, s a községi elöljárók heves tiltakozása ellenére gyakorlatilag szabadon engedik – a szigetről nem távozhat úgysem –, ezer porkolábnál ugyanis gondosabban őrzi a jeges óceán.

Neel August fogsága idején, a nyaktiló árnyékában sokszorta több jót tesz mint amennyi gaztett terheli számláját. Ám hiába billen javára jó és rossz mérlege, s hiába válik a sziget legnépszerűbb emberévé, akinek gyakorlatilag mindenki hálával tartozik, az ítélet már kimondatott, a törvény rendje merev, hajlíthatatlan, nem ismer sem kegyelmet, sem méltányosságot. Madame La és a Kapitány mindent megtesznek védencük érdekében, ám hiába. A rend a törvény őrének szembeszegülését csakis zendülésnek láthatja, és kétszeres dühvel sújt le rá. Nemcsak Neel Augustöt éri utol az elkerülhetetlen végzet, hanem a Kapitány is áldozatul esik a kísérletnek, hogy a földi igazságszolgáltatás rozsdás mérlegét az égihez igazítsa.

Gyönyörű film A sziget foglya. Arról szól, amiről szólni érdemes: rosszról és jóról, reménytelenségről és reményről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3344