KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Infománia

Nyolcvan kattintással a Föld körül

Nyírő András

Két évvel ezelőtt jött a tripla dupla W, és ezzel új szakaszába lépett a digitális forradalom.

Az Internet olyan, mint a trójai faló: amíg kívülről nézegetjük, addig játékszernek látszik. Tíz évvel ezelőtt mintegy a számítástechnikusok belügye volt, hogy összekapcsoltak néhány száz, majd néhány ezer számítógépet. Bűvészkedtek, adatokat, képeket küldözgettek egymásnak, leveleztek. Négy-öt évvel ezelőtt én is izgatottan próbálgattam az intemetet: mi ez, mire jutok vele. De nem sikerült; sosem tudtam, hogy most éppen hol járok, melyik gépen milyen parancsot kell kiadnom. Egyszer valahogy elvergődtem a washingtoni Kongresszusi Könyvtárig. A katalógust lapozhattam végig, nem is volt mit keresnem, egyszerűen elbűvölt, hogy Washingtonból érkeznek ezek a betűk, szavak. Az ilyesmi azonban nem sokáig tartja lázban az embert.

De aztán két évvel ezelőtt jött a World Wide Web, a tripla dupla W, és ezzel új szakaszába lépett a digitális forradalom. Ezzel a szabvánnyal pofonegyszerű lett az internet használata. A titkos parancsoknak, obskurus szabályoknak egyszer és mindenkorra befellegzett. Ma már nem kell informatikusi diploma ahhoz, hogy az Interneten megnézzük a legfrissebb CNN-híreket az amerikai elnökválasztásról. Mint ahogy nem kell tévészerelői szakvégzettség sem ahhoz, hogy megkeressük a CNN híreit a tévén. Éppen csak annyit kell tudnunk, hogy miért éppen a CNN-hírekre vagyunk kíváncsiak. Az Internet technikai eszközből médium lett. Rendes forradalom ez, a kevesek kiváltságából a sokak jogává vélik az új médium. Az egykori arisztokrácia, a számítástechnikusok társadalma enyhe megvétéssel tűri, ahogy a hajdan zárt fellegvárainak méltóságteljes csendjét vidám zsivaj váltja fel. Ma 35 millióan használják világszerte az internetet, és számuk havonta több százezerrel gyarapszik.

Az Internet kínálata szemkápráztatóan gazdag, és állandóan változik. Ma már nem az a veszély, hogy nem találunk meg valamit az Interneten, hanem az, hogy nem tudjuk abbahagyni a keresgélést. Mintha Wim Wenders filmjében találtuk volna magunkat, amikor a hősnő különleges készülékével nappal újra megnézheti az álmait. Összefolyik minden, az álom és a valóság között eltűnnek a határok. A tér és az idő ebben a médiumban másképp működik, mint hagyományosan. A tér nem létezik: kattintok az egérrel, és máris itt van előttem Björk, az északi rocktehénke bájos arca. A kép valójában egy izlandi számítógépen található, és útlevél nélkül beutazza a fél világot, mire eljut az én képernyőmre. Nyolcvan kattintással a föld körül. Az időt másképp érzékeljük, mint a hagyományos médiában. Egyrészt minden rettenetesen lassú. Perceket kell várni, mire teljes egészében megnézhetem Björk hamvas pofikáját, a telefonvonalak, az üvegszálak, a műholdak lassan birkóznak ezzel a sok adattal. Másrészt viszont minden ultragyors: a jobb hírszolgálatok óránként frissítik több oldalas hírösszefoglalóikat. Az új változatot azonnal bárki elolvashatja.

Állandóan változik az Internet kínálata, vagyis minden bizonytalan. Björk tegnapi, mosolygós képét ma már nem találom, mert helyette ott van három másik, de egyiken sem mosolyog. Naponta több száz új kiadvány jelenik meg a World Wide Weben, és nincs az a részletes címlista, amelyik ezt a robbanásszerű fejlődést képes lenne nyomon követni. Nagy bajban lesz a jövő század kutatója, aki megpróbálja majd leírni azt a szikrát, amiből kipattant a láng. Semmit nem dokumentáltak, semmit nem archiváltak, legfeljebb néhány pionír emlékeire hagyatkozhat a leendő történetíró.

Az új médiára felfigyelt az üzleti világ is: ma már minden nagyobb világcégnek önálló kiadványa van. Majd ők rendet teremtenek: felmérnek, osztályoznak, rendszereznek. Pontosabb információnk lesz az Internetről, jobban fogjuk tudni, hogy mi hol van, ki mit néz. Aztán majd az Interneten is pénzt kérnek az információért, hiszen a hír érték, pénzbe kerül annak is, aki előállítja. Még néhány év, és megkezdődik a digitális Napóleonok kora. Az Internet akkor is izgalmas lesz, csak kiesit megbízhatóbb, kicsit drágább, kicsit szabályozottabb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/01 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=32