KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Agyatlan apartman

Kézai Krisztina

 

A Guest House Paradiso a brit szigetek legolcsóbb szállodája. Köszönhető ez elsősorban egy gyanús küllemű atomerőmű tőszomszédságának, másodsorban idióta személyzetének. Eddie és Richie (civilben a film szerzői) vendégriasztó stílusát a legelvetemültebb belvárosi főpincér is megirigyelhetné: rosszindulatúak, pénzsóvárak, bunkók és a vendéget tekintik az élet legfőbb megrontójának. Egyetlen kivétel az Oscar-díjas szex(film)bomba, Gina Carbonara, akit azonban követ maffiózó vőlegénye, Gino Bolognese (a jobb sorsra érdemes Vincent Cassel).

A vendéget nehezen elviselő és többnyire elviselhetetlen hoteltulajdonos figuráját már a hetvenes években megteremtette John Cleese. A Fawlty Towers című TV-sorozat (nálunk Waczak Szálló néven adta az egyik megboldogult csatorna) annyira ismert Nagy-Britanniában, mint nálunk a Mézga család. Cleese és társai esetében a szálloda kifinomultan egyensúlyozott abszurd helyzetek és a nemzeti önirónia között.

A Guest House Paradiso lényege ezzel szemben, hogy minél több háztartási eszközzel legyen felszerelve, amibe bele lehet verni a másik fejét. A börleszk teljes megcsúfolása. Az első húsz percben Richie vagy harmincszor rácsapja Eddie fejére a hűtőszekrény ajtaját, mert az fenéken lőtte egy ceruzával. A többi hatvanötben többször felrobbantják egymást, félig kihúzzák az egyik törzsvendég aranyfogait, átmegy az arcukon egy megrakott kamion (kétszer), és egymás szemébe nyomják a gyertyát. Míg nem elérkezik a finálé, amikor mindenki széles sugárban hányja ki a radioaktív vacsora zombizöld maradékát. Ez utóbbit mintegy tíz percig. Zsigeri humor (?) a tízévesek szintjén. Ha lett volna bennük szellem és tudás… De ez így csak egyszerűen vacak. Dupla vé és cézé nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3036