KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

XXX

Kovács Marcell

 

Egy jól fényképezett, lavinával kísért snowboard-hajsza menti meg Rob Cohen filmjét az azonnali feledéstől. Pedig a közepesen izgalmas akciófilmek mestere nem kisebb mutatványra vállalkozik, mint hogy a Halálos iramban sikerén felbuzdulva Vin Diesel segítségével faragjon a kor igényeit maradéktalanul kielégítő, extrém sport-megszállott akcióhőst James Bond lejárt szavatosságú figurájából.

A frankensteini beavatkozás eredménye egy politikailag tetőtől-talpig tekintélyellenes, modorában kedvesen tapló, vízhatlan és ütésálló elemes maci. Az új Bruce Willis-ként reklámozott Diesel a fejlesztésnek ebben a fázisában egyelőre még csak olyan hatást kelt, mintha a Menekülés New Yorkból Snake Plisskenjét a nem éppen gumiarcú Kurt Russel helyett a hullamerev Dolph Lundgren alakítaná egy gördeszkával a hóna alatt. Ami persze nem feltétlenül lenne probléma, ha a történet megfelelő sűrűségben kínálna számára testhezálló elfoglaltságot. De a Prágában székelő orosz anarchista gengszterbandába beépülő speciális ügynök leginkább a nyúzott Asia Argento körül legyeskedik, és a korhatár-szempontokra igen érzékeny alkotói fantázia van annyira szégyellős, hogy a románc teljes érdektelenségbe fulladjon.

Az XXX a hasonlóan modernista Kardhal második ligás változatának hat, amelyben a sztori hézagait a manapság divatos nyaktörő sportok képei pótolják ki. Csakhogy amíg például a Music TV Jackass-sorozatának burleszk-parádéja lüke vigyorral vezeti elő a legéletveszélyesebb kunsztokat is, az XXX halálosan komolyan veszi magát, miközben nem is félelmetes. Hiába javítja meg Diesel a digitális technika hathatós támogatásával Steve McQueen 1963-as motoros kerítésugrás rekordját jó két méterrel, a film csak nagyon ritkán olyan kemény, mint a kísérőzenében folyamatosan döngölő eszelős nu-metal és techno szerzemények. A befejezés Bond-filmekre kacsintó, cukros tengerparti idillje alatt például egyáltalán nem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2727