KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Császárok klubja

Mátyás Péter

 

William Hundert a görög-római történelem professzora egy keleti parton fekvő magániskolában, a hetvenes években. Gazdag emberek gyerekeit oktatja magas színvonalon, miközben jellemüket, erkölcsüket is formálja. A félév során új diák érkezik az osztályba. Sedgewick egy szenátor önző és elkényeztetett fia, aki kibújik az iskola szigorú normái alól. Dohányzik, férfi magazinokat lapozgat és Mao képét akasztja szobája falára. A beképzelt, tudatlanságára büszke ifjú tanára tudásától és emberi tartásától fellelkesülve évfolyamának egyik legjobb tanulója lesz, így elindulhat a Julius Caesar versenyen, a győztes történésznek járó babérkoszorúért.

A film morális példázata mögött kettős emberi dráma zajlik. A tanár tudós apja emlékének árnyékában él, bensőséges érzelmi szálak fűzik egyik kollégája feleségéhez, ám szerelmük kimondatlan és beteljesületlen marad. Az ókori gondolkodók nyomán hirdeti, hogy az ember jelleme a sorsa, ennek megfelelően él és tanít. Elhivatottságával, etikai elveivel szembesül, amikor huszonöt évvel később ismét találkozik egykori diákjaival. Sedgewick jellemét ellenben politikus apja alakítja, ezért vonakodik a tanár által kínált példa követésétől. Ambiciózus, kizárólag a nyerésre összpontosít, célja elérése érdekében a csalástól, az álnok módszerektől sem riad vissza. Nagy jövő előtt áll, noha tisztában van gyengeségeivel, önbecsülése pedig romokban hever.

Akik szerették a Holt Költők Társaságát, azoknak most sem kell csalódniuk. A Császárok klubjában a tanár-diák konfliktusból fakadó felismerések, igazságok könnyen olvashatók, a magatartásminták jól elhatároltak, követhetők vagy elutasíthatók. Igaz, a felvázolt karakterek kissé merevek, mintha lombikban születtek volna, a történetet pedig áthatja a nosztalgia, olykor a szentimentalizmus légköre. Kevin Kline Oscar-díj gyanús alakítása és Koltai Lajos operatőri munkája viszont feledtetik kifogásainkat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2247