KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Wall Street pillangói

Huber Zoltán

Hustlers – amerikai, 2019. Rendezte: Lorene Scafaria. Írta: Jessica Pressler cikkéből Lorene Scafaria. Kép: Todd Banhazi. Szereplők: Jennifer Lopez (Ramona), Constance Wu (Destiny), Julia Stiles (Elizabeth), Mette Towley (Jusitce). Gyártó: Annapurna Pictures / Gloria Sanchez Production. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 110 perc.

 

A pénzvilág alfahímeit kifosztó sztriptíztáncosnők sztorijánál aktuálisabbat manapság kitalálni sem nagyon lehetne. A valós események ihlette film a sorsát kézbe vevő „erős nő” ideáját csomagolná vagány műfaji köntösbe, de az üzenet kézbesítése közben pont a karaktereiről feledkezik meg. Habár az alkotói szándékkal maximálisan egyet kell érteni, a túlzott artikuláció gyakran a célzottal ellentétes hatást kelt. Az árnyalt figurák helyett élő-beszélő példázatokat kapunk, a történetet pedig mintha a vaskos tételmondatokért mesélnék el nekünk. Például hogy Amerika - sztriptízbár. A keményen dolgozó, egyedülálló nőkről nagyjából annyit tudunk meg, hogy szeretnének függetlenek lenni és jó sok luxusterméket vásárolni. Az ázsiai, a latin, az afro-amerikai és a „white trash” hölgyek, ugye értjük, nővérként mutatkoznak be és mivel kizárólag a 2008-as gazdasági válság WASP-férfi felelőseit drogozzák be, minden rendben.

A film nemcsak a figurák jellemvonásaival és motivációival, de az egymáshoz és a tettükhöz való viszonyukkal is adós marad. Bár a női szerepek ellentmondásai, a showbiznisz és a pénzügyi szektor párhuzamos látszatvilágai is izgalmas témák lehetnének, az alkotók szimpla dekorációként használják ezeket. A neonfényes New York-i lokálok képei Martin Scorsese stílusát idézik, valahol a Nagymenők és a Casino vidékén, a bűn és az éjszaka szédítő sötét mélységei nélkül. A táncos jelenetek ellenben látványosak, a film fő attrakciója pedig egyértelműen Jennifer Lopez. Az önmagát még a világhír tetőfokán is egyszerű lakótelepi csajsziként pozícionáló veterán popsztár már csak azért is tökéletes választás a csapatot vezető dörzsölt díva szerepére, mert nyilván tökéletesen átérzi, milyen a közönség előtt pénzért táncolni. A karizmatikus Lopez pontos alakítása érezhetően személyes, ami nemcsak a rajongóinak okozhat kellemes perceket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14296