KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Fekete maszk

Benke Attila

Hak hap – hongkongi–amerikai, 1996. Rendezte: Daniel Lee. Szereplők: Jet Li, Lau Ching-wan, Karen Mok. Forgalmazó: Independent. 98 perc.

 

Bizonyos értelemben a nyolcvanas-kilencvenes évek hongkongi akciófilmjei (A bérgyilkos, School on Fire, Fogy az idő) mind szuperhősfilmek, hiszen hőseik akrobatikus vetődésekkel, akár több métert repülve számolnak le ellenfeleikkel. Az azonos című 1992-es kínai képregény alapján az „ázsiai Steven Spielberg”, Tsui Hark produceri felügyelete mellett készült Fekete maszk viszont a szó szoros értelmében szuperhősfilm. Hőse, Tsui Chik az agyi műtétek révén fájdalommentes halálosztókká változtatott 701-es alakulat tagja volt. Ám a gyilkolásra kondicionált kommandósok fellázadtak uraik ellen, és bosszúhadjáratot indítottak, amiből Tsui kivonta magát. Az évek óta békés életet élő exkatona azonban ismét ölt maszkot, hogy leszámoljon a színen újra feltűnő egykori társaival, egyúttal múltjával is.

A Fekete maszk még Roland Emmerich hasonló témájú Tökéletes katonájánál is nagyobb mértékben leegyszerűsíti történetét és karaktereit. Bár az alkotók megpróbáltak a 701-eseket vezető antagonista szájába adni társadalomkritikus monológokat, ezek inkább csak a Szárnyas fejvadász replikáns ideológiájának paródiái. Hark ezúttal is az akciókra helyezte a hangsúlyt, amelyek hasonlóan parádésak, mint a hongkongi beretta-szimfóniákban, ráadásul a fájdalmat nem érző szuperkatonák miatt az alkotóknak még több lehetősége volt elrugaszkodni a valóság talajáról (például az egyik 701-es akció közben gond nélkül válik meg a kezétől). Az akciók minőségét rontják a kilencvenes évek nem jól öregedett speciális effektusai (CGI-robbanások és lézersugarak), az akciójeleneteket szétszabdaló, túl sűrű vágások és a hongkongi filmek kötelező komikus elemei (például a címszereplő hős CD-lemezekkel öl). Viszont a végső, látványos, kegyetlen és szikár pusztakezes leszámolása a hongkongi akciófilmek méltó darabjává avatja a Fekete maszkot.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14288