KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány

Varró Attila

Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile – amerikai, 2019. Rendezte: Joe Berlinger. Írta: Michael Werwie. Kép: Brandon Trost. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Zac Efron (Bundy), Lily Collins (Liz), Haley Joel Osment (Jerry), John Malkovich (Cowart). Gyártó: Voltage Pictures / Cota Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 108 perc.

 

Egyetlen sorozatgyilkosnak sem köszönhet annyit a sármos, intelligens überkiller hollywoodi thriller-kliséje, mint Ted Bundy-nak, aki a 70-es években folytatott ámokfutásával, két bravúros szökésével, majd televízió-történelmet író tárgyalásával nem csak Dr. Lectert ihlette, de máig a filmadaptációk kategória-rekorderének számít. Rendhagyó profiljából – rémtettein túl – két elemnek köszönheti mozgókép-népszerűségét: kívülről nézve példás életet élt, ígéretes joghallgató és igazi álompasi volt, ráadásul megnyerő egyénisége mondhatni félkézzel meggyőzte ártalmatlanságáról környezetét, gyanútlan áldozataitól gyanakvó barátnőkig. Legyen szó Matthew „Freeway” Bright groteszk szatírájának pojácájáról, a Stranger Besides Me karizmatikus, sötét nőcsábászáról vagy a Deliberate Stranger (ön)pusztító juppijáról, a filmverziók Vad Bundy-ja egyazon szörnyű kérdéssel szembesíti és hagyja magukra nézőit: ha nem kell gyerekkori abúzus, állatkínzás, kirekesztettség, pornómánia a kéjgyilkossá váláshoz, netán bárkiben ott lapulhat a vadállat?

Joe Berlinger, a kortárs életrajzi dokufilmek doyenje, aki lassan negyed százada szegezi kameráját olyan bűnesetekre, ahol a tettesek ártatlannak, a hatóságok vétkesnek bizonyulnak (a Brother’s Keeper tanyasi testvérgyilkossági-ügyétől a „West Memphis Three” perét követő/befolyásoló Lost Paradise-trilógián át a bostoni Whitey Burgler-féle korrupciós botrányig), pályaképébe illő stratégiát választott a sokadik Bundy-filmhez. Megelégelvén, hogy legjobb műveiből mások készítenek hollywoodi produkciókat (Ördöglakat, Fekete mise), négyrészes dokumentumszériája, a hatásvadász és közhelydús The Ted Bundy Tapes után rögtön leforgatta saját játékfilm-verzióját, amelynél azonban merészen szembemegy az elvárásokkal. Az Átkozottul veszett…egyfajta párhuzamos világban játszódik, ahol szegény Ted csupán hatósági konspirációk vétlen áldozata, mintha csak a hősnő/barátnő, Liz Kloepfer elfogult szemén át látnánk az eseményeket – sehol a legdurvább vérontások bemutatása, a híres szökés a szörny markából vagy akár egy árva kisminkelt fruskafej a hűtőben, mindössze Zac Efron egyre reménytelenebb harca pereg a köré fonódó végzettel és a tehetségét meghaladó szereppel. Sajnos Berlinger látványos truvájával sem tud újat mondani Bundy titkáról, marad a „szerelem vak” örök igazsága és a súlytalan kapcsolati dráma, katartikusnak szánt zárócsavarja pedig épp olyan, mintha egy Hitler-film végén kiderülne: a Führer végig tudott a Holocaustról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14133