KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csempész

Benke Attila

The Mule – amerikai, 2018. Rendező: Clint Eastwood. Forgatókönyv: Nick Schenk. Operatőr: Yves Bélanger. Szereplők: Clint Eastwood (Earl Stone), Bradley Cooper (Colin Bates), Michael Pena (végrehajtó), Laurence Fishbourne (DEA ügynök), Alison Eastwood (Iris), Taissa Farmiga (Ginny). Gyártó: The Malpaso Company, Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Feliratos.116 perc.

 

Clint Eastwood látszólag megszegve a tíz évvel ezelőtt bemutatott Gran Torinóval tett fogadalmát ismét színész-rendezőként jegyez egy hasonló hangvételű elégikus bűnügyi drámát. Ám A csempész sajnos nem ér fel a nagy elődhöz. Eastwood Gran Torino utáni korszakában jellemzően igaz történeteket dramatizált (Amerikai mesterlövész, Sully, A párizsi vonat). Nincs ez másképp A csempész esetében sem, mely egy Leo Sharp (a filmben Earl Stone) nevű háborús veterán esetét dolgozza fel. A civilben kertészkedő Sharp azért működhetett drogfutárként, mert idős kora miatt a környezete nem gyanakodott rá. A kilencvenhez közeli férfit 2011-ben letartóztatták, a bíróság előtt megbánta tettét, így ideális karakter egy mélabús bűndrámához. A csempész párhuzamosan mutatja be a családjától elidegenedő, a hatóságok és a drogkartell között vergődő Earl ténykedését és a kábítószerellenes DEA nyomozását egészen az elkerülhetetlen konfrontációig.

Clint Eastwood csupán látszólag szegte meg a Gran Torinó kapcsán tett fogadalmát, mivel annak hőse, Walt még tipikus Eastwood-hős, A csempész Earlje azonban már távolról sem az. Bár ő is cinikusan viszonyul a fiatal generációhoz, ám a rendező és Nick Schenk író nem áltatják a nézőt azzal, hogy a korához képest keménykötésű antihős még egy utolsó utáni hőstettet fog véghez vinni. Akár az Amerikai mesterlövészben vagy a Sullyban, Eastwood tisztességes újságíró módjára tudósít Leo Sharp hihetetlen történetéről. Bár az alkotók behozzák a túl hosszan felvezetett drogfutár szál mellé a családi elidegenedés és az elmúlás egyébként felületesen ábrázolt témáit, A csempész csupán takaréklángon pislákol, és hiányzik belőle a Gran Torino katarzisa. Eastwood bűndrámája ugyanolyan papírízű filmriport marad, mint a rendező utóbbi években készült művei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13993