KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Victor Crowley

Hegedüs Márk Sebestyén

Victor Crowley – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Adam Green. Kép: Jan-Michael Losada. Zene: Jason Akers és Sam Ewing. Szereplők: Parry Shen (Andrew), Laura Ortiz (Rose), Dave Sheridan (Dillon), Krystal Joy Brown (Sabrina), Kane Hodder (Crowley). Gyártó: ArieScope Pictures. Forgalmazó: Wolf Films. Feliratos. 83 perc.

 

Mi sem állhatna távolabb a Démonok között vértelenül is véresen komoly világépítésétől, mint az önfeledt Hatchet-franchise, amelynek rejtélyes módon éppen a negyedik része, a Victor Crowley jutott el elsőként a magyar mozikba. A filmkészítés peremvidékéről támadó Hatchet-filmek az 1990-es évek második felében felfutó posztmodern neo-slasher megkésett vadhajtásai voltak, a sorozat szülőatyja, Adam Green azonban nem a Wes Craven nevével fémjelzett játékos műfaji kommentárok mintájára, sokkal inkább a rajongói tiszteletadás nevében elevenítette fel az 1980-as évek vérben tocsogó hőskorszakát. A 2006-os Hatchet és két folytatása fésületlen humorral operáló pastiche-filmek voltak, melyek egyre komikusabbá fokozott erőszakjelenetekkel és horrorlegendák (Kane Hodder, Robert Englund, Tony Todd) szerepeltetésével állítottak emléket a műfaj kétes értékű klasszikusainak.

Az eredeti trilógia után azonban a negyedik résszel határvonalhoz érkezett a sorozat. Ami már 12 évvel ezelőtt is idejétmúlt volt, az mára, a fontoskodó presztízshorrorok korában végérvényesen azzá vált – így aztán Green a komikus és undorkeltő elemek felerősítése mellett döntött, hangsúlyosabban idézőjelbe téve ezzel a filmet. A mérleg nyelve egyértelműen az ironikus zsánerparódia felé billen: eluralják a narratívát a verbális poénok és a gross out-vígjátékokat idéző mozzanatok, valamint nagyobb szerephez jutnak a Sikoly-filmeket idéző önreflektív gegek is. A cselekményben központi szerepe lesz például egy csapat amatőrfilmesnek, akiknek az az álma, hogy alacsony költségvetésű horrorfilmet készítenek a legendássá vált mészárlásról, persze csak addig, amíg az egyik szereplő nem közli velük, hogy Hollywoodban már öt különböző Victor Crowley-mozit forgatnak egyszerre – szellemes kommentárját adva ezzel az éppen aktuális hollywoodi franchise-őrületnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13851