KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A bátrak háborúja

Kovács Patrik

USS Indianapolis: Men of Courage – amerikai, 2016. Rendezte: Mario Van Peebles. Szereplők: Nicolas Cage, Tom Sizemore, Thomas Jane. Forgalmazó: Bontonfilm. 128 perc.

 

Az amerikai haditengerészet nehézcirkálóját, a USS Indianapolist – mely Truman elnök titkos parancsát teljesítve az első éles bevetésre szánt atombomba alkatrészeit szállította Tinian csendes-óceáni szigetére – 1945 nyarán elsüllyesztette egy japán tengeralattjáró. Az áldozatok napokon át hánykolódtak a nyílt tengeren, s nem csupán a növekvő víz- és élelemhiánnyal kellett dacolniuk, de a mélyben emberhúsra éhes cápák garmadája várta őket. Az 1200 fős legénység csupán negyede élte túl a vérfagyasztó tortúrát. Mario Van Peebles A bátrak háborúja című darabja a hírhedt katasztrófa mozgóképes mementója kíván lenni, és bár témaválasztása súlyos, sőt némiképp még eredeti is – a tragédiát mindössze egyetlen tévéfilm dolgozta fel negyedszázaddal ezelőtt –, az anyagkezelésről mindez már korántsem mondható el.

Sajnos a rendező képtelen ésszerűsíteni a sok helyütt túlírt, s egyébiránt is obskúrus forgatókönyvet: A bátrak háborúja unalmas B-movie, melynek cselekménye ólomlábakon halad előre még annak ellenére is, hogy a műfaji orientáció legalább háromszor térül el a kétórás játékidő során. Filmünk kezdetben szívszaggató melodráma és háborús akciófilm kevercse, hogy középtájon enyhe horrorral fűszerezett túlélőthriller váljék belőle, a zárlat pedig velős bírósági drámába forduljon. Van Peebles hatástechnikai szempontból is kudarcokat halmoz: az akciójeleneteket a nyers, félkész CGI-technika teszi hamissá, míg a cápatámadások hevenyészve építgetett feszültségét a gépiesen ismétlődő, ezért teljesen izgalommentes sokkeffektek döntik romba. A mozi szakajtónyi karakterrel zsonglőrködik, de egyikben sincs lehetőség mélyre ásni, viszont nem marad el a Michael Bay Pearl Harborjából kölcsönzött, kliséktől hemzsegő szerelmi háromszög-helyzet. A dramaturgia súlypontozása is egyenetlen, ami egyebek mellett azért is probléma, mert McVay kapitány (Nicolas Cage) peréből kellő figyelemmel igazán érdekfeszítő aspektust lehetett volna formálni. Az alkotók bizonyára arra alapoztak, hogy az Indianapolis-eset kollektív emlékezetbeli beágyazottsága viszonylag nagy, és a kiváló alaptéma majd szárnyakat ad a produkciónak. Tévedtek. Aki az események valóban minőségi játékfilmes reprezentációjára kíváncsi, az továbbra sem tehet egyebet, minthogy újranézni Spielberg klasszikusának, A cápának hátborzongatóan zseniális csúcsjelenetét, melyben a veterán matróz, Quint (Robert Shaw) eleveníti fel a szomorú sorsú hadihajó históriáját.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13725