KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lesz ez még így se!

Horányi Péter

As Good as It Gets – amerikai, 1997. Rendezte: James L. Brooks. Szereplők: Jack Nicholson, Helen Hunt, Greg Kinnear, Cuba Gooding Jr. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. Szinkronizált. 133 perc.

 

Karrierje kései szakaszának egyik legtöbbet emlegetett, a kritikusok által körülrajongott – egyúttal Oscarral honorált – alakítását nyújtja Jack Nicholson a Lesz ez még így se! mizantróp írójaként. A romkomok kismesterének, James L. Brooksnak a vígjátékában Melvin, a szerelmi novellákat szerző, ám az embereket, és úgy általában az emberiséget végtelenül megvető író elszigetelt élete akkor változik meg, amikor kirabolt és összevert szomszédjának (Greg Kinnear) kutyájára lesz kénytelen vigyázni. A született cinikust az öleb zsigerileg átformálja, a kényszerűségből vállalt törődés és gondoskodás érző lényt farag belőle.

Jóllehet, a bogaras és faksznis író karakterrajza, illetve a romantikus vígjátékokban elrongyolt „megjavulás-narratíva” nem túl eredeti, Nicholson jelenléte eleinte ad valamiféle új ízt az egyébként kiszámítható cselekménynek. Manapság megnézve a filmet, alakításának mégsem tudunk feltétel nélkül örülni, mivel nem képes érdekes maradni két órán keresztül: a színész vicsorgó vigyora, eltúlzott gesztusai és manírjai a játékidő teltével mind csekélyebb mértékben szórakoztatóak, sőt lassan unalmassá, fárasztóvá válnak.

Másrészről a dramaturgia, a képi világ, a párbeszédek, valamint a humor színvonala nem annyira a klasszikus romkomokra emlékeztet, inkább a kilencvenes évek – mára már némiképp megkopott hatású – sitcomjait idézi. A fő hiba, hogy a film dramaturgiája nagyon lazán központozott, és néha úgy tűnik, mintha nem is lenne valódi haladási iránya. A sitcom-jelleget erősíti a jellegtelen díszletezés, továbbá, hogy a gegek gyakran nincsenek kiérlelve, és sok poén nem szól elég nagyot. Pedig az összevert homoszexuális szomszéd, illetve Helen Hunt esetlen és magányos pincérnője izgalmas figurák, akikre sok ütős geget lehetne építeni – Melvin mellett azonban nem kapnak elég teret.

A Lesz ez még így se! összességében még így is tartalmaz pár emlékezetes pillanatot, de Nicholson alakítása esetleg elidegenítheti azokat a nézőket, akik nem vevők a színész kétségtelenül egyedi, de ezúttal túltolt grimaszaira.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13705