KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nyúl Péter

Fekete Tamás

Peter Rabbit – amerikai, 2018. Rendezte: Will Gluck. Írta: Beatrix Potter meséjéből Rob Lieber. Kép: Peter Menzies Jr. Zene: Dominic Lewis. Szereplők: Domhnall Gleeson (Thomas), Rose Byrne (Bea), Sam Neill (McGregor), Felix Williamson (Derek). Gyártó: Columbia Pictures / Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 95 perc.

 

Noha Nyúl Péter és barátai csakhamar 120. születésnapjukat ünneplik, a majdnem két tucat könyv és mintegy 45 millió eladott példány dacára mozis feltűnésükre egészen mostanáig kellett várni – ami annak fényében kiváltképp furcsa, hogy megalkotójuk, Beatrix Potter már 2006-ban saját életrajzi filmet kapott. Az angol vidék veteményeseit dézsmáló kékkabátos kártevőt és népes családját az eddig jórészt hollywoodi romantikus vígjátékairól ismert, a forgatókönyvet is jegyző Will Gluck vitte vászonra, méghozzá nem ábrázolásmódjában, de környezetében, figuráiban és konfliktusában is modernizálva.

A még az írónő által megalkotott öreg McGregor gazda helyére annak fiatal unokaöccse lép, és ezzel a nyulakkal való csatározásnak is új lesz a tétje: a kert helyett immár a csinos szomszéd, a szerző mai alteregójaként feltűnő Bea törődésének és szerelmének elnyerése a cél. A komputeranimált nyulak és az „igazi”, hús-vér színész vérre menő küzdelme pedig egyúttal kétfajta adaptációs módszer küzdelme is az örökség képviselőjének kegyeiért.

Noha az eredetileg bájos és ártalmatlan mesék itt a Tom és Jerry vég nélküli, durva kergetőzését idéző, sokszor kifejezetten erőszakos párbajjá változnak, kerítésbe vezetett árammal és dinamitrudak egymásra halmozásával, Will Gluck tehetségét és látásmódját dicséri, hogy nagy adag öniróniával képes elővezetni meséjét, amely – akárcsak A skarlát betűt újrahasznosító Könnyű nőcske esetében – egyszerre reflektál irodalmi felmenőjére és nyersanyagára. A Beatrix Potter-örökösnő képeit elnézve nyilvánvaló, hogy amit látunk, csupán szándékoltan eltorzított és már-már a felismerhetetlenségig összemaszatolt verziója az eredeti modellnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13651