KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bővérű nővérek

Kovács Patrik

The Little Hours – amerikai–kanadai, 2017. Rendezte: Jeff Baena. Szereplők: Alison Brie, Dave Franco, Kate Micucci. Forgalmazó: Bontonfilm. 90 perc.

 

Boccaccio beájulna: a Bővérű nővérek című komédia a Dekameron egyik rövid elbeszélésének kötetlen és szabados adaptációja, ráadásul korábbi társdarabjaival (Szűzlányok ajándéka, Király!) egyetemben pusztán művi díszletként használja a középkori miliőt. Olyan elidegenített közegként, melyben ügyetlenül csetlenek-botlanak a nagyon is modern, korunkbeli hősök. Jeff Baena direktor ennek megfelelően messzire rugaszkodik az itáliai mester novellisztikájától: a kalandvágyó szolgálófiú (Dave Franco) és a szexuálisan túlfűtött apácák (Alison Brie, Aubrey Plaza és Kate Micucci) pajzán macska-egér harcát vulgáris nyelvezettel és merész altesti poénokkal igyekszik intim közelségbe hozni, s természetesen nem úszhatjuk meg a rigorózus egyháziakat pellengérre állító csúfondáros élcelődést sem.

Ám míg utóbbi semmi újdonsággal nem szolgál a harcedzett nézőnek, addig előbbiek képtelenek elleplezni a forgatókönyvet jellemző súlyos problémákat. Ugyanis az eredeti Boccaccio-novella, bármily bájos és szórakoztató is, egymagában nem tudná kitölteni a nagyjátékfilmes kereteket, a szkriptet is jegyző Baena pedig megspórolta a fáradságot, hogy betömje a cselekményben éktelenkedő hézagokat. E terhet színészeire hárította, akiknek bizonyos szituációkat önállóan kellett kitalálniuk, nem is szólva számos improvizált dialógusról. A végeredmény pedig lelombozó: míg a rendező ügyesen építi az expozíciót és fegyelmezetten érleli a konfliktust, addig a bonyodalmak beköszönte egészen új helyzetet szül. A második játékrésztől kezdve a hanyagul összeillesztett jelenetek ragasztóanyaga immáron a vak spontaneitás, s annyi képtelen ötlet (a nővérek növényi drogot fogyasztanak, egy erdei boszorkányrituálé közepébe csöppennek, s végül ujjat húznak a látogatóba érkező püspökkel) követi egymást, hogy úgy tetszhet, a ledér szerelmeseket mégiscsak révbe juttató végjáték is csak egy közülük.

Egyedül színészfronton nem okoz csalódást a Bővérű nővérek: a bárdolatlan Fernanda nővért alakító Aubrey Plaza és az egzaltált, de jóravaló Tommasso atyát – a mozi egyetlen rétegzett karakterét – megformáló John C. Reilly egyaránt brillíroznak. Egyéb erényekkel viszont sajnos nem büszkélkedhet Baena hígvelejű szexkomédiája. Boccaccio ennél többet érdemelne.

Extrák: Interjúk és bakiparádé.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/03 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13593