KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nőkért

Vajda Judit

Die göttliche Ordnung – német, 2017. Rendezte és írta: Petra Volpe. Kép: Judith Kaufmann. Zene: Annette Focks. Szereplők: Marie Leuenberger (Nora), Maximilian Simonischek (Hans), Rachel Braunschweig (Theresa), Sibylle Brunner (Vroni). Gyártó: Zodiac Pictures. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 96 perc.

A csillagok állása folytán Svájc hivatalos nevezése a jövő évi Oscar-gála idegen nyelvű kategóriájában témájához illő közegbe érkezett. Miközben az Egyesült Államokban Harvey Weinstein után egyre több színészről és rendezőről derül ki, hogy hatalmával visszaélve szexuálisan zaklatta beosztottjait (többségében nőket), a világ országaiban dübörög a #MeToo kampány, hazánkban pedig a színházi világ visszaélési botrányaitól hangos a sajtó, ez a film tovább árnyalja a nők egyenjogúságának helyzetét.

Petra Biondina Volpe műve a ‘68 után feltámadt szabadságvágy és szexuális forradalom által teljesen elkerült, elnyomott svájci asszonyok életét egy konkrét eseten keresztül mutatja be, és karakterei elég szerethetőek lettek ahhoz, hogy a film ne essen a didaxis csapdájába. Az 1971-ben játszódó A nőkért leginkább a Good Bye Lenin!-ére emlékeztető modorban mutatja be azt a nagybetűs Történelem részévé váló kisembert, nevezetesen egy vidéki svájci háziasszonyt, aki saját közegében miniatűr forradalmat indítva akar változást elérni abban az áldatlan állapotban, hogy a nők cselédek és szexuális tárgyak, sőt félemberek, hiszen férjük engedélye nélkül még saját sorsukba sem szólhatnak bele.

Mikor Nora rájön, hogy férje beleegyezése híján nem mehet vissza még részmunkaidőben sem dolgozni, Ibsen hősnőjéhez hasonlóan öntudatra ébred, és elkezd kampányolni a faluban a közelgő országos választások kapcsán – ahol arról készülnek szavazni (a férfiak!), hogy kiterjesszék-e a nőkre is a szavazati jogot. Volpe forgatókönyve gondoskodik róla, hogy a kissé száraznak tűnő téma megfelelő drámaisággal és izgalmas történéseken keresztül bonyolódjon, s arról sem feledkezik el, hogy a szexuális forradalmát mindenkinek saját magának is meg kell vívnia. Így lesz Nora kis lépése része egy hatalmas ugrásnak, amit nézőként egyszerre szívmelengető és felemelő követni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13474