KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Atomszőke

Herpai Gergely

Atomic Blonde – amerikai, 2017. Rendezte: David Leitch. Írta: Anthony Johnston képregényéből Kurt Johnstad. Kép: Jonathan Sela. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Charlize Theron (Broughton), James McAvoy (Percival), Sofia Boutella (Delphine), Bill Skarsgard (Merkel), Sam Hargrave (Gascoine). Gyártó: 87Eleven / Closed on Mondays. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 115 perc.

 

Charlize Theron kőkemény kémfilmje, a részben Budapesten forgatott Atomszőke fényében még a legbrutálisabb Daniel Craig-féle James Bond-filmek is Hamupipőkének számítanak. Miközben hősnője, Lorraine Broughton kifinomultságban és eleganciában még Bondot is lepipálja, sokkal keményebb akciójelenetekben vesz részt – ami nem meglepő, tekintve, hogy David Leitch, a John Wick társrendezője állt be a kamerák mögé. Leitch mindjárt a film legelején egyértelműen értésünkre hozza, hogy milyen filmre számíthatunk: egy ‘89-es archív felvételt láthatunk, amelyben Ronald Reagan elnök a berlini fal előtt éppen az azóta híressé vált beszédét mondja fel, amelyet megszakít egy nagy, neonzöld betűkkel írt felirat: „ez nem az a történet.” Alternatív történelemről lenne szó? Korántsem, pusztán arról, hogy a berlini fal története mindössze a háttere ennek a kémtörténetbe oltott, ízig-vérig akciófilmnek – a szó konkrét értelmében is, mivel bőven folyik vér a filmben: Charlize Theront sem kímélik benne és ő sem irgalmaz ellenfeleinek.

Talán a film egyetlen hiányossága a The Coldest City című Anthony Johnston-képregényből eléggé nagy vonalakban adaptált történet (brit ügynöknő vadászik Berlinben egy orosz kettős ügynökre és egy létfontosságú ügynöklistára), amely az írók legnagyobb igyekezete ellenére sem marad több mint egyfajta váz, amely a hajmeresztő akciójeleneteket összeköti. Bár nem olyan vázlatos, mint a John Wick faék egyszerűségű története, fordulatok, árulások bőven akadnak benne, de Broughton meséje már ismerős a kémfilmekben ezerszer felhasznált motívumokból. Az Atomszőke bátor, vad, brutális és gyakran logikátlan, Charlize Theron azonban mégis igazi „killer queen” benne: a műfaj rajongóinak mindenképpen ajánlott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13357