KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ígéret

Benke Attila

The Promise – amerikai-spanyol, 2016. Rendező: Terry George. Forgatókönyv: Terry George, Robin Swicord. Kép: Javier Aguirresarobe. Szereplők: Christian Bale (Chris), Oscar Isaac (Mikael), Charlotte Le Bon (Ana), Angela Sarafyan (Maral), Jean Reno (Fournet). Gyártó: Survival Pictures, Phoenix Pictures. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. 133 perc.

 

A dicstelen huszadik század leggyakrabban emlegetett népirtása a Holokauszt, ám sajnos más tömeggyilkosságokat is elkövettek politikai ideológiák nevében, amelyekről ritkábban készülnek nagyjátékfilmek. Ilyenek a második világháborút megelőző nankingi népirtás (Zhang Yimou: A háború virágai), az ukrán holodomor (George Mendeluk: Keserű aratás) vagy az „örmény holokauszt” az első világháború hajnalán (Atom Egoyan: Ararat). Ez utóbbit idézi fel Terry George ír rendező (Hotel Ruanda) legújabb történelmi melodrámája, Az ígéret.

Törökország mai napig próbálja tagadni a gyengélkedő Oszmán Birodalmat irányító nacionalista kormányzat 1915-ös rendelkezését, amely gyakorlatilag legalizálta az ország legnagyobb keresztény kisebbségének, az örmények lemészárlását. Ezt a kurrens közel-keleti menekültválságra is rímelő történelmi tragédiát Terry George koncepciója szerint populáris formában lehet behozni a köztudatba. Az ígéret centrumában így a naiv örmény medikus, Mikael, a Franciaországból népéhez visszatérő Ana és a pökhendi amerikai újságíró, Chris szerelmi háromszöge áll, mely sajnos sokszor háttérbe szorítja a fontos történelmi szálat. Mikael a főhős, akinek szembe kell néznie a borzalmakkal, ám meglehetősen súlytalan karakter, még Ana kegyeiért sem igazán kell küzdenie, ezért roppantmód unalmas is. A Christian Bale által eljátszott riválisa ellentmondásosabb figura, ám a nemes történelmi küldetés és Ana iránt érzett szerelme között őrlődő férfi csupán a Casablanca Rickjének halovány másolata, nem lesz belőle drámai hős vagy komoly rivális. Velük szemben az igazi gonoszt az egyoldalúan kegyetlennek ábrázolt oszmánok képviselik. Mindezekből Terry George csupán egy fájóan átlagos, kiszámítható és hatásvadász melodrámát tudott összehozni, egydimenziós romantikus hősökkel és néhány látványosabb csatajelenettel. Az örmény népirtás ennél sokkal komplexebb megközelítést érdemelne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13322