KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelmes sms

Kovács Kata

SMS für Dich – német, 2016. Rendezte: Karoline Herfurth. Írta: Sofie Cramer regényéből Andrea Wilson, Malte Welding, Anika Decker és Sophie Kluge. Kép: Andreas Berger. Zene: Annette Focks. Szereplők: Karoline Herfurth (Clara), Friedrich Mücke (Mark), Nora Tschirner (Katja), Frederick Lau (David), Katja Riemann (Henriette). Gyártó: Hellinger / Doll Filmproduktion. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 107 perc.

 

A 33 éves Karoline Herfurth bemutatkozó nagyjátékfilmjének első jelenete egy magával ragadó slágerrel indul (Paolo Conte: Via con me), amely egy másik német rendezőnő, Sandra Nettelbeck Bella Martha című filmjéből is ismerősen cseng. A melodráma és a romantika elegye mindkét film, ám más-más arányban: míg a Bella Martha igazán egyedi hangvételű szerzői debütálás volt, a Szerelmes SMS műfaji indíttatása jóval erőteljesebb, komor alapszituációja felhőtlen, majd kissé üres romkomba vált át.

Adott a drámai kiindulópont, hősnőnk, Clara egy, a szeme láttára történt balesetben veszíti el vőlegényét, majd némi idő elteltével, minthogy továbbra sem tud szerelme emlékétől megválni, úgy dönt, sms-eket fog küldeni a halott férfi telefonszámára, hogy lassan búcsút vegyen tőle. Szó sincs azonban romantikus vígjátékba oltott kísértetfilmről, és a digitális kor vívmányai sem különösebben hatnak az elsősorban színésznőként tevékenykedő Herfurth (Fák jú, Tanár úr!) rendezői világára: a Tinder, a Facebook és az online társkeresők inkább csak távoli galaxisok a filmben, álmodozó tekintetű, hipszter fazonú, bohókás hősnője (a rendezőnő alakításában) mintha a kilencvenes években ragadt volna, sms-ekben társalog, mesekönyveket ír egy kis hernyóról, második szerelme pedig egy nyomtatott lap újságírója. A kissé nyögvenyelős, mellékszereplőkkel és -szálakkal jócskán telezsúfolt történet belebukik a tragikusan komor indítás és a plafonig ugráló happy end összekötésébe. Pedig Herfurth-ból akár lehetne a németek Julie Delpy-je is – ahhoz azonban jóval eredetibb humorra és nagyobb szókimondásra volna szüksége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13321