MoziArthur király: kard legendájaKránicz Bence
(King Arthur: Legend of
the Sword) – amerikai-ausztrál, 2017. Rendezte: Guy Ritchie.
Írta: Guy Ritchie,
Joby Harold,
Lionel Wigram.
Kép: John Mathieson.
Szereplők: Charlie Hunnam (Arthur király), Eric Bana
(Uther Pendragon), Jude Law (Vortigern), Djimon Hounsou (Sir Bedivere). Gyártó: Safehouse Pictures.
Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
126 perc.
A Brexit árnyékában a megtépázott
brit nemzettudatra igencsak ráfér egy erőtől duzzadó, térhatású adaptáció az
Arthur-legendából, pláne, hogy a legutóbbi moziváltozat, amely felvonultatta a
kerekasztal lovagjait, éppen a bevándorlók által épített Anglia mára kissé
kínossá vált képét mutatta. Az Antoine Fuqua rendezte, realisztikus
középkor-ábrázolásra törekvő Arthur
király és a friss verzió között jobbára csak az Asylum vonatkozó
trashfilmjét és a legendát óvatosan kerülgető, elhasalt produkciókat (Az utolsó légió, A varázslótanonc) jegyezhettünk fel, Guy Ritchie fantasybe oltott
lovagregénye így végre megadhatja a királynak, ami jár neki.
Ritchie időközben
Hollywood megbízható iparosává érett, egykori felségterületét, a kelet-londoni
kisgengszterek kedélyes szemétdombját hátrahagyva százmilliós produkciókért
felel. Mi több, nagyszabású bérmunkái többnyire jól sikerültek (különösen az
első Sherlock Holmes és Az U.N.C.L.E. embere), és A kard legendájával sem okoz csalódást.
Ezúttal némi korszak- és műfajváltás árán visszatér a régi környékre: a
bordélyban felnőtt Arthur és cimborái épp olyan ízesen és klipes vágások
közepette sztorizgatnak, mint egykor a Török és társaik. Kemény öklű hősünk meg
is elégedne a kispályával, de el kell foglalnia az őt megillető trónt – ebben a
lendületesen elmesélt, a széttartó stíluselemeket magabiztosan összeforrasztó,
szuperhősösre fazonírozott Arthur-mondában nem nehéz a szintet lépett rendező
karriertörténetét látni, aki szájszagú megélhetési bűnözők helyett immár nagyra
hivatott férfiak fantasztikus hőstetteivel foglalkozik. Kezében az Excalibur
digitális marsallbottá válik, amellyel szétcsap a gonoszkodó főurak között,
körmönfont varázsigék helyett a kedvenc négybetűs szavait vágva ellenfelei
képébe. Végül mindenki megkapja, amiért jött: a britek a felpumpált
eredetmítoszt, a multiplex-közönség az élethű harci elefántokat, a régi
Ritchie-rajongók pedig némi kelet-londoni tájszólást.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
 |
|
