KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Power Rangers

Kránicz Bence

Power Rangers – amerikai-kanadai, 2017. Rendezte: Dean Israelite. Írta: Matt Sazama története alapján John Gatins. Kép: Matthew J. Lloyd. Szereplők: Becky G. (Trini),Ludi Lin (Zack), Dacre Montgomery (Jason), Naomi Scott (Kimberly), RJ Cyler (Billy). Gyártó:  LionsgateSaban Brands. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

A japán popkultúra igazán a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján tört be Nyugatra, egyként inspirálva játékgyárakat, filmstúdiókat és szépírókat. Bár az „inspiráció” kissé finomkodó kifejezés az ekkor induló Power Rangers tévésorozat és az 1975-től futó Himitsu Sentai Gorenger viszonyára, pontosabb volna szolgai másolatról beszélni. Az amerikai verzióból nem is lett soha fősodorbeli siker, az ütemesen érkező nagyjátékfilmek és szériák megmaradtak a videótékák alsó polcain és a Fox Kids matinésávjában.

A friss rebootot a szuperhősműfaj népszerűsége magyarázza, ennek megfelelően civil diákok és szuperharcosok között is nagyobbak a különbségek: nem népszerű alfahímek és szupernőstények (a ’95-ös filmben egyenesen extrémsportolók) válnak bolygónk védelmezőivé, hanem a Nulladik óra tinisémáiba illeszkedő, maguk módján egyformán kitaszított iskolások. Évezredek és fényévek távolából érkező természetfeletti képességeiket is vonakodva állítják a jó ügy szolgálatába, sőt szuperharcossá csak a játékidő utolsó harmadában válnak. Igazi feladatuk a rangerré váláshoz szükséges egymásra hangolódás, színes átalakulásuk az igaz barátság jutalma és metaforája lesz.

Ahhoz, hogy e szép gondolatból jó film születhessen, nem ártott volna kicsit is érdekessé tenni a hősök személyiségét vagy viszonyaik alakulását, ám ettől messze vagyunk. Mind a fiatalok, mind a földönkívüli hatalmasságok végtelenül lapos és vértelen figurák, Elizabeth Banks főgonoszához képest az egykori Atomcsapat lilaképű, nyálkás Ivan Ooze-a Darth Vader kaliberű ellenféllé magasztosul. Nem hittük volna, hogy eljön ez a perc, de most érdemes leporolni a kilencvenes évekbeli Power Rangers-kazettákat, és működő videót keresni hozzájuk a pincében – szórakoztatóbb foglalatosság, mint az új változat megtekintése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13201