KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A mélység kalandora

Kovács Kata

L’odyssée – francia, 2016. Rendezte: Jerome Salle. Írta: Laurent Turner. Kép: Matias Boucard. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Lambert Wilson (Cousteau), Audrey Tautou (Simone), Pierre Niney (Philippe), Chloe Hirschman (Jan). Gyártó: Wild Bunch / Moana Films / Curiosa Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos. 122 perc.

 

A legendás tengerkutató és felfedező Jacques-Yves Cousteau nem pusztán víz alatti kalandjainak, de ezeket megörökítő filmművészeti tevékenységének is köszönheti hírnevét; Louis Malle-al közösen készített, 1956-os dokumentumfilmjét, A csend világát Oscar díjjal és cannes-i Arany Pálmával tüntették ki. Cousteau számos könyv és film szerzője, az egyik első természettudós-híresség, aki, hogy nagyszabású vállalkozásai költségeit fedezni tudja, több amerikai televíziós társaságnak is készített filmeket, gyakran engedve a kommercializálódás és a mainstream csáberejének. A róla szóló biopic elsősorban ezt a dilemmát, valamint második fiával, a szintén felfedező-filmes Philippe-el való kapcsolatát helyezi a cselekmény középpontjába.

A mélység kalandora szellemiségében nem, történeti hűségben azonban mindenképpen vállalkozik alanyának pontos megörökítésére: míg a forgatókönyv alapos kutatómunka eredménye, maga a film formanyelvileg semmilyen kísérletező kedvről nem árulkodik. Ugyan csupán 30 évet ölel fel a kapitány életének 87 esztendejéből, a klasszikus életrajzi filmes eszköztárat alkalmazva itt-ott teljesen banális montázsokba sűrít hosszú éveket, máskor tökéletesen lényegtelen történetszálaknak szentel figyelmet. Ugyanakkor az idős Cousteau vívódása az amerikai tőke és a megszállott felfedezőmunka között megkapóan önreflektív téma, a főhős jellemfejlődése, melynek során először elszánt természettudóssá, majd öntelt pojácává, végül megtört és újra elhivatott természetimádóvá válik, nagyon is komplex és hiteles. E nélkül a film csupán egy gyönyörű víz alatti felvételekkel (és egy izgalmas cápás jelenettel) tarkított, hatásvadász életrajzi film lenne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13002