KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Grace - Monaco csillaga

Tüske Zsuzsanna

Grace of Monaco – francia-amerikai, 2013. Rendezte: Olivier Dahan. Írta: Arash Amel. Kép: Eric Gautier. Zene: Szereplők: Nicole Kidman (Grace), Tim Roth (Rainier), Frank Langella (Tucker), Derek Jacobi (D’Aillieres). Gyártó: Stone Angels / YRF Entertainment. Forgalmazó: Pro Video Film. Feliratos. 103 perc.

 

Olivier Dahan a sötéten lobogó Piaffal már bizonyította, hogy ha hajdani sztárok életének gyöngyvásznas felelevenítéséről van szó, a mítoszteremtés megszállottjaként szemrebbenés nélkül szakít az életrajzi tények okozta röghöz kötöttséggel. A Grace – Monaco csillaga esetében a valóság sűrű glamúrfátyolba csavarva jelenik meg, az alkotók pedig tapodtat sem engednek az álomból.

A film a mozicsillagból hercegnővé avanzsált Grace Kelly életének egy rövid szakaszát dolgozza fel a 60-as évek elejéről, amikor is Grace princessz a külső elvárások és az uralkodói protokoll útvesztőjében választás elé kerül: vagy elfogadja a Hitchcock által ajánlott, visszautasíthatatlan lehetőséget (Marnie) és visszatér Hollywoodba forgatni, vagy kitart új szerepében, saját hús-vér hercege és a zsebkendőnyi operettvilág megvalósult leányálma mellett. Ha ennyi nem lenne elég konfliktusnak, tökéletesnek hitt házasságát még a történelmi hűségtől kissé elrugaszkodott háttérármánykodások (például a titokban kiküldött sajtóanyag esete) is próbára teszik, némi politikai thrillert csapva az életrajzhoz..

 „Az elképzelés, hogy az életem tündérmese, maga is tündérmese”. Olivier Dahant igencsak megmámorosították valódi hősnője szavai, ismét nagyszabásút álmodott, ráadásul a fátyolosra szűrt fantáziaképet még hitchcocki motívumokkal is átszínezte: a Rebecca Mrs. Danvers-étől kezdve a Marnie lovaglásán át át a Szédülés kontyáig minden bekerül a kollázsba. Dahan Hollywood egyik első számú arcváltogató művésznőjéből – szintén a Szédülés férfireceptje szerint – saját hercegnőt teremt magának egy hajdani bálvány képére, eszközei azonban a látványosból gyorsan harsányba fordulnak, a kimódolt történet érdektelenségét pedig a tömérdek csillámpor sem képes elfedni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11902