KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rossz szomszédság

Vajda Judit

Bad Neighborsamerikai, 2014. Rendezte: Nicholas Stoller. Írta: Andrew J. Cohen és Brendan O’Brien. Kép: Brandon Trost. Zene: Michael Andrews. Szereplők: Seth Rogen (Mac), Rose Byrne (Kelly), Zac Efron (Teddy), Dave Franco (Pete). Gyártó: Good Universe / Point Grey Pictures. Forgalmazó: UIP – Duna Film. Szinkronizált. 96 perc.

 

Legutóbb A csajok bosszújában láthattuk, hogy a hosszú évek óta a vígjátékok páriájaként tevékenykedő Adam Sandler védjegyének tekinthető aljahumort átvette egy szélesebb közönségnek szóló, szalonképesen induló komédia, méghozzá szőröstül-bőröstül. A Rossz szomszédság mindezt még azzal is megbolondítja, hogy két, korábban mereven elkülönített, egészen speciális szubzsánert boronál össze. A frissen családot alapított harmincas házaspár meséje a Judd Apatow nevével fémjelzett életszagú, életkezdési traumát vagy életközepi krízist megjelenítő vígjátékok alműfajába tagozódik, míg a szomszédjukba költöző egyetemi diákszövetség vad kanjai az enyhe coming of age-tanulsággal fűszerezett kolifilmekhez sorakoznak fel (felturbózva az utóbbi években drasztikusan elszaporodó bulifilmek idevágó jeleneteivel).

Mindez ugyanazt a célt szolgálná, mint a különböző ikonikus karaktereket vegyítő crossover-ek vagy a két erős világsztárt egymásnak eresztő alkotások taktikája: a célközönség maximalizálását. Vélhetően igen kicsinyke azonban az a közös metszet, akinek még – vagy egyáltalán – betalálnak a pukis-kakis poénok, ugyanakkor kíváncsiak a fészekrakási problémákra is. Pedig az alaphelyzet igazán kecsegtető, hiszen a „rossz szomszédság török átok” jelenségét nem csak Hollywood-Alsó lakosai érezhetik át, ahogy a felnőtt hősök ostoba elbizakodottságát és tenyérbe mászó, erőltetett jófejkedését, illetve a felnőni nem kívánó későkamaszok magabiztos műveletlenségét kifigurázó képsorok is egyszerre jól eltaláltak, életszerűek és kacagtatóak. A Rossz szomszédság azonban egészében nem elég átgondolt és következetes alkotás, a „tejfakasztós” jelenetért ráadásul már most bátran kioszthatjuk az év legocsmányabb és legízléstelenebb képsorának járó díjat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11897