KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Cimborák – Nádi szélben

Soós Tamás Dénes

Magyar, 1958. Rendezte: Homoki-Nagy István. Szereplők: Fickó, Pletyka, Nimród. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 77 perc.

 

„A film forgatása közben egyetlen állat sem sérült meg” – kereshetjük, de nem fogjuk fellelni ezt a ma már kötelező feliratot Homoki-Nagy István természet- és játékfilmjében. Lehet, hogy az ötvenes években még egyébként sem volt előirányozva, de él bennünk a gyanú: a Cimborákban pár tojás- és állatevést meglehetősen hűen vittek színre. A korabeli sajtó azonban nem a még engedékenyebb etikai normákon, hanem a fikciós elemek beemelésén lovagolt. Vagyis azért ítélték el a filmet, amiért az több mint fél évszázad távlatából is nézhető: a vizsla, a tacskó és a héja kitalált kerettörténete miatt, aminek köszönhetően a film túlmutat a kis-balatoni nádas élővilágának puszta bemutatásán. Habár a sztori nem nagy – eltévedt ebek igyekeznek haza, közben megismerkednek a nádas állataival –, ám Homoki-Nagy képes volt játékosan művelni azt, amit az amerikai álomgyár csak émelyítő giccsel: úgy mesélte el a két, emberi jellemvonásokkal felruházott kutya sztoriját, hogy mellesleg ismeretet is terjesztett.

A nádrengeteg élőlényeinek ismertetéséből mai szemmel ugyan hiányzik a Sivatagi show fanyar iróniája, de a korábbi Homoki-klasszikushoz, a Velencei Filmfesztiválon is díjazott Gyöngyvirágtól lombhullásighoz viszonyítva itt már megjelenik a humor. Ami persze olyan, amilyen (modoros), de a szöveg egyébként is inkább költői babérokra tör – és az egyre komorabbá váló film le is aratja azokat. Az egyenesen tragikus végkifejletbe már nem nehéz belelátni az ‘56-os forradalom leverését követő letargiát. Az expresszionista stílusban forgatott finálé az értelmetlen emberi pusztítást szögezi szembe a természet törvényeként felmutatott élethalálharccal. A Cimboráknak pont a pajkosság és a kíméletlenség alulhangsúlyozott kettőssége szavatolja különlegességét.

A hangnemen a folytatás enyhített: az 1960-as Hegyen-völgyön a vízesésen leszökkenő Fickóval már virtigli kalandfilm, aminek láttán Walt Disney is elismerően biccentene. Olyannyira, hogy Hubert Géza Wells állatidomár a Cimborák elkészítése után keveredett ki Hollywoodba és lett világhírű.

Extrák: A természetfilmezés hőskoráról beszélget Rácz Gábor rendező és Fazekas Eszter filmtörténész.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11886