MoziHeliBaski Sándor
Heli – mexikói, 2013.
Rendezte: Amat Escalante. Írta: Amat Escalante, Gabriel Reyes. Kép: Lorenzo
Hagerman. Zene: Lasse Marhaug. Szereplők: Armando Espitia (Heli), Andrea
Vergara (Estela), Linda González (Sabrina), Juan Eduardo Palacios (Beto). Gyártó:
Mantarraya / Tres Tunas. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 105 perc.
Míg Tarantinót és a köpönyegéből előbújt
kollégáit gyakorta éri az a vád, hogy az erőszak kultuszát ápolják és rossz
hatással vannak a társadalom mentálhigiénés állapotára, addig a mexikói
rendezők ha akarnák se tudnák sokkolni hazai közönségüket. Azt, ami a több
évtizede tartó drogháború következtében Mexikó utcáin zajlik, még a legvéresebb
torture porn-filmek se lennének
képesek hitelesen visszaadni; a híradók mindennapos beszámolói a megcsonkított
és közszemlére tett hullákról és az internetre feltöltött kivégzés-videók
überelhetetlenek.
Hogyan érdemes mégis tudósítani
a pokolból, ha képtelenség a valóságot túllicitálni? Amat Escalante rendező a
szenvtelenségre szavazott, a Cannes-ban rendezői díjjal elismert Heli ugyanolyan tárgyilagos
távolságtartással követi szereplőit, mint az európai szerzői filmek minimalista
iskolája. A kontraszt működik: a drogkartell és a milícia kereszttüzébe
keveredő család kálváriáját az elidegenítő elbeszélésmód csak még megrázóbbá
teszi, ahogy az erőszak képsorai is jobban sokkolnak hűvös kistotálokban. A
film látszólagos eszköztelensége, a
dramaturgiai csúcspontok kijelölésének mellőzése azt sugallja, hogy abban,
aminek tanúi vagyunk – elrablás, kínzás, kivégzés –, semmi rendhagyó nincs; így
zajlanak a mexikói hétköznapok, és ezt a történet összes szereplője, a korrupt
rendőröktől az ártatlan civileken át az erőszak és az anarchia világába
beleszületett gyerekekig mindenki teljesen természetesnek veszi. A Heli több szempontból is a 2011-es Miss Bala párdarabja, mindkét film arra
reflektál, hogy a korábban csak egymást irtó kartellek és rendőrök háborújában
ma már nincsenek kívülállók, bárki áldozattá válhat. Nem elhanyagolható
különbség ugyanakkor, hogy amíg Gerardo Naranjo drámája közönségbarát módon
mesél, addig a Heli a minimalista
artfilmek felesleges manírjait is felvonultatja.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 238 átlag: 5.27 |
 |
|
