KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Csicska

Rabszolgasors

Gorácz Anikó

Till Attila személyesen érint akkor is, ha csak a híradásokból ismerjük a kizsákmányoló fogvatartás barbár intézményét.

A magyar film barátai körében évről évre egyre erősödik a realizmust hiányolók tábora, akik szeretnék a vásznon viszontlátni a mai magyar társadalmat, a hétköznapi problémákat, a közvetlen filmnyelven elmesélt egyéni drámákat. Azt a fajta társadalmi és morális érzékenységet várva el az alkotóktól, ami a korábbi évtizedekben szerves része volt a magyar filmművészetnek, és amit mostanában leginkább román szomszédainknál látunk viszont. Kelet-Európa óriási változáson ment át az elmúlt negyedszázadban, de az átalakulás a szocializmus évtizedeivel együtt jórészt feldolgozatlanul került a társadalmi tudat porlepte pincéjébe.

Egyes nemzeti filmgyártásokban erősebb az igény, hogy kibeszéljék a tabukat, hogy feltárják és gyógyítsák a közelmúlt és a jelen fájó sebeit, míg mások ettől eltérő utakat választanak. A magyar film, ami hosszú évtizedekig élen járt a társadalmi analízisben és a dokumentarista realizmusban, a rendszerváltás után más irányba indult el. Kiváltképpen az új évezredben pályára lépő fiatal generáció nem érezte sajátjának a realista beszédmódot, inkább egy metaforikus, elemelt, áttételesebb filmnyelvet választott történeteihez, igaz, ezek a művek éppúgy rólunk beszélnek, mint a kisrealista alkotások Bukaresttől Brüsszelig, Corneliu Porumboiutól a Dardenne fivérekig. Till Attila Cannes-t megjárt kisjátékfilmje, a Csicska viszont ezt a sokszor hiányolt realista irányt képviseli.

A film hőse Pista, aki egy tanyán él feleségével, tinédzser lányával és két kiskamasz fiával. Több mint fél éve ott lakik a félkegyelmű Feri is, akit Pista ötvenezer forintért vett, és élelem fejében dolgoztat. Feri az istállóban alszik, enni akkor kap, ha engedelmesen viselkedik, segélyét a gazdája veszi fel, ahogyan a személyi igazolványát is ő tartja magánál. Pista nagy gazdaságot visz: állatokat tart, zöldséget, gyümölcsöt termeszt; lazítani nincs ideje, ezért a feszültséget a családján vezeti le. Olyan ember, aki a saját szájaíze szerint értelmezi a törvényt: a bűn csak akkor kiált megtorlásért, ha ő a károsult. A rendőrség is őérte van, hogy elkapják a gyümölcsfáit lopkodó nyomorultakat, miközben esténként a legnagyobb természetességgel ver láncra egy fiatal férfit. A börtönőr azonban éppúgy fogoly, mint a rabszolgája; foglya egy sivár, kilátástalan, örömtelen életnek, ahol az anyagi javakért folytatott küzdelem az utolsó szikráig kioltja az erkölcsi érzéket.

A médiából merített ötlet ellenére a Csicska nem filmes publicisztika, nem egy fikciós történetté konvertált infotainment riport, hanem filmnyelvileg kiérlelt munka; a szélesvászonra komponált, filmre forgatott anyag minden beállítása igényes alkotóról árulkodik. A csicskáztatás embertelen jelenségén túl felsejlenek más társadalmi problémák is, ilyen a vidék leszakadása, a mélyszegénység, a korrupció vagy a tinédzser-terhesség, ám a film annak ellenére sem válik túlterheltté, hogy az alig húsz perces játékidőbe több filmre elegendő drámai konfliktus sűrűsödik. Éppen ellenkezőleg, a feszes cselekményben minden jelenet, mondat, apró mozdulat a helyén van.

A kisjátékfilmnek még az egészestés filmnél is jobban kell zsonglőrködnie a feszültséggel, és a leíró részek hiánya miatt néhány snittben kell tudnia jellemezni egy karaktert. Till Attila emberismeretéről és dramaturgiai érzékéről tanúskodik, hogy a film hőse nem az áldozat, hanem az agresszor, aki csak kívülről, hatalmi pozíciója miatt tűnik erősnek, belülről éppoly nyomorult, szerencsétlen figura, mint a csicskája. A finom keretbe foglalt történet a nyitott befejezésnek köszönhetően napokig dolgozik még a nézőben, és főleg az a megrázóan kemény utolsó szó visszhangzik sokáig a fejünkben. Tessék, ez a magyar valóság, és így kell róla filmet készíteni.

Csicska – magyar, 2011. Rendezte és írta: Till Attila. Kép: Juhász Imre. Zene: Lantos Iván. Vágó: Barsi Béla. Hang: Major Csaba. Producer: Mécs Mónika, Rajna Gábor és Sípos Gábor. Szereplők: Thuróczy Szabolcs (Balogh), Szitás Balázs (Csicska), Balsai Móni (Feleség). Gyártó: Laokoon Film. 20 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 11-11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10690


előző 1 következőúj komment

stoneddylan#1 dátum: 2012-02-02 23:54Válasz
http://bortnyik.tumblr.com/
Próbáltam máshonnan megközelíteni.