KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A kilencedik légió

Baski Sándor

Centurion­ – brit, 2010. Rendezte és írta: Neil Marshall. Kép: Sam McCurdy. Zene: Ilan Eshkeri. Szereplők: Michael Fassbender (Quintus Dias), Dominic West (Virilus), Olga Kurylenko (Etain), David Morrissey (Bothos), Ulrich Thomsen (Gorlacon). Gyártó: Celador Films. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 97 perc.

 

Neil Marshall rendezőt pár éve még a brit horror egyik megújítójaként ünnepelték a hozzáértők, a valóban stílusos és idegtépő The Descent – A barlang után azonban egy paródiának is beillő, nagyköltségvetésű poszt-apokaliptikus hommage-filmmel (Végítélet) rombolta le a reputációját. A kilencedik légióval látszólag egy újabb műfajban próbálja ki magát – kosztümös akciófilm a Gladiátor és a 300 után szabadon –, a látványos külsőségek mögött azonban ezúttal is kedvenc alaptémáját, az üldözést-menekülést variálja, mindezt főként az üldözöttek perspektívájából bemutatva. A Démoni harcosok farkasemberei, a The Descent barlangi szörnyei és a Végítélet kannibál punkjai után ezúttal egy kelta törzs, a piktek tagjai alakítják a vérszomjas vadászok szerepét. Akik menekülnek: a Római Birodalom Britanniába vezényelt kilencedik légiójának életben maradt katonái, mélyen az ellenséges vonalak mögött rekedve, idegen terepen.

Marshall ezúttal sem bonyolítja túl a történetet (ő jegyzi a forgatókönyvet is), a játékidő nagy része epileptikus vágásokkal prezentált üldözési- és harcjelenetekből áll. Előbbiek meglehetősen fantáziátlanok (az elcsépelt „ugrás a vízesésbe” szekvenciát sem sikerült kihagyni), utóbbiak pedig szó szerint tocsognak a vérben, felülmúlva a rendező korábbi munkáinak brutalitását is. Csakhogy míg A barlang esetében a gore a horrorfilmes eszköztár hatékony eszköze volt, a felhasadó koponyák és a kiömlő belek itt csak olcsó látványosságként szolgálnak. A kilencedik légió legnagyobb baklövése azonban az, hogy nem tud, vagy nem akar olyan karaktereket teremteni, akikért a néző őszintén szoríthatna. Nem derül ugyanis ki, hogy a megszállóként érkező rómaiak – a Michael Fassbender által alakított, társainál egy árnyalatnyival szimpatikusabb Quintus Dias-t is beleértve –, mennyiben lennének különbek, mint az otthonukat védelmező piktek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10256