KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Star Trek

Nevelős Zoltán

Star Trek – amerikai, 2009. Rendezte: J.J. Abrams. Írta: Roberto Orci, Alex Kurtzman és Gene Roddenberry. Kép: Daniel Mindel. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Chris Pine (Kirk), Zachary Quinto (Spock), Eric Bana (Nero), Simon Pegg (Scotty), John Cho (Hikaru Sulu hadnagy), Bruce Greenwood (Christopher Pike). Gyártó: Bad Robot / Paramount / Spyglass. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 120 perc.

 

Az eredeti Star Trek-sorozat, a tíz mozifilm és a kiágazó későbbi sorozatok leglényegesebb tulajdonsága a sorozatjelleg volt: élvezeti értékük a belső utalások, a visszatérő szereplők, helyszínek és történetszálak felismerése révén hatványozódott. Az új Star Trek-film nem a koherens mítoszrendszert építi tovább, hanem merész kanyarral az eredeti sorozat elé vág, és azt meséli el, hogyan jött össze az Enterprise űrhajó legendás legénysége élen James T. Kirk kapitánnyal.

Mivel az új film cselekményében lehetségessé válik az időutazás, alkalom nyílik alternatív eseményláncok indítására. Ez mellesleg felmentést is jelent az alól, hogy jelen film cselekményét (és esetleges folytatásaiét) olyan aprólékosan összhangba kelljen hozni a Star Trek-mítosz eddig született történeteivel, ahogy az a sorozat szülőatyjának, az 1991-ben elhunyt Gene Roddenberrynek megkerülhetetlen elvárása volt. A szereposztás különösen érdekes illesztési pont: az eredeti stábra arcvonásokban is emlékeztető színészeket válogattak a maroknyi főszerepre, Leonard Nimoy pedig egyetlenként a régiek közül személyesen is feltűnik – szintén az időutazásos trükk segítségével. Az Eltűntek-sorozattal befutott J. J. Abrams a hagyományokkal pimaszul játszadozó Star Trek-filmet alkotott, amely igen messzire távolodik a jellegzetes tévés kulisszáktól és kardot nyelt színészi játéktól. Az eredeti sorozat makulátlan díszletvilágához képest Abrams nem átall valószerűen megkopott tárgyi környezetet használni, ami összhangban áll az ösztönösebb színészvezetéssel és akciójeleneteinek nyersebb, durvább megvalósításával.

A 2002-es Nemezissel és a tévésorozat-család legkésőbbi szériájának, az Enterprise-nak 2005-ös befejeződésével a Star Trek-univerzum, ahogy eddig ismertük, véget ért. Az Abrams-féle újraindítással valami új Star Trek kezdődik, ami a régi mitológia híveinek aligha fogadható el egyenrangú folytatásként, de lehet, hogy a sorozat akár még új lendületet is tud venni azzal, hogy szakít saját ortodoxiájával.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9863