KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Barátnők

Kostyál Andrea

Mes copines – francia, 2006. Rendezte: Sylvia Ayme. Írta: Joanna Giger. Kép: Yves Dahan. Szereplők: Stéphanie Sokolinski (Manon), Djena Tsimba (Djena), Léa Seydoux (Aurore), Anne-Sophie Franck (Marie). Gyártó: Récifilms / Axel Films / Scope Invest. Forgalmazó: Paradigma. Feliratos. 90 perc.

 

Női trendmagazinok szerelmi rovatai, a vaskos szex-szakirodalom ihlette ezt a habkönnyű kis francia komédiát, melyben egy fészekaljnyi tini lányka esik át azon a bizonyos tűzkeresztségen: a Barátnők című alkotás a testiség orákulumát nagy vonalakban vezeti elő a pubertáló közönségének. A férfi és nő vagy nő és nő egyesülésének hermetikusan elzárt titkait, mindazt, amit a mostani harmincasoknak annak idején a Legénybúcsú kanos opusza próbált bemesélni – azzal a különbséggel, hogy ez a darab képes elkerülni az obszcenitást, és alpári humorral sem dobálódzik, jóllehet van vaj a füle mögött.

Az örökzöld témát, a felnőtté, nővé válás fájdalmas kálváriáját ostobán viccelődve és döbbenetes naivitással tálalja. Szimpatikus kis hősei egy iskola amatőr tánccsapatát alkotják, a négy lánynak azonban a színre lépő nyurga sihederek mellett a veszedelmesen közeledő táncversennyel is meg kell birkózniuk. A feladat azonban itt és most nem csak az, hogy szalagavatóig mindenki veszítse el az ártatlanságát, – az szinte már plágium lenne –, hanem a dicsőség, elismerés megszerzéséért, az énkép mellett darabokra tört önbecsülés visszaszerzéséért folyik itt a harc. A fiatalok bedobnak hát apait, anyait és gyakran a törölközőt is, csakhogy összeálljon a koreográfia. Színészpalántái dekoratívak, helyesek, divatos sportkollekcióikban csak úgy villódznak a márkajelzések és a feszesen izmos hasfalak. Adott tehát egy fajsúly nélküli, esemény- és cselekménydús film, ami a blődli párbeszédei, a sztereotip kliséorgiái és az amatőr rendezés ellenére sem fogja a Playboy mellett a matrac alatt végezni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8865