KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bűnügyi regény

Herpai Gergely

Romanzo criminale – olasz, 2006. Rendezte: Michele Placido. Írta: Giancarlo de Cataldo. Kép: Luca Bigazzi. Zene: Paolo Buonvino. Szereplők: Kim Rossi Stuart (Il Freddo), Anna Mouglalis (Patrizia), Pierfrancesco Favino (Liban), Claudio Santamaria (Dandi). Gyártó: Aquarius Film. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 152 perc.

Michele Placido neve legtöbbünk számára a nálunk is nagy sikert aratott tévésorozat, a Polip Cattani felügyelőjeként ismerős, ebben a filmben viszont rendezői képességeit kamatoztatja. A Bűnügyi regény Olaszország 70-es évektől 90-es évekig tartó korszakába röpít vissza minket, és részben megtörtént eseményeken alapuló gengsztertörténetet mesél el. A „Liban” nevű lepukkant maffiózó és néhány gyerekkori barátja bandát alapít, és a modern bűnözés semmilyen válfajától sem riadva vissza (terrorizmus, emberrablás, kábítószer-kereskedelem) egyre nagyobb hatalomra törnek az olasz alvilágban.

A film első szakasza a hetvenes évek francia noirjait idézi, akár a rendkívül sötét képi világot, akár a különféle alvilági figurák viszonyait nézzük. Az eleinte virágzó alvilági üzletmenetet nem a tehetetlennek, sőt balféknek tűnő és az egyik gengszter prostituált barátnőjéhez őrülten vonzódó nyomozó töri meg, hanem az egymás ellen is konspiráló gengszterek. Később aztán lassan kiderül, hogy a bűnbanda néhány tagja felsőbb politikai körökkel szűrte össze a levet, és ezzel saját vesztüket is okozzák – innentől kezdve egymást váltogatják a különféle orgyilkosságok, merényletek és vendetták. A Polipból már ismerős párbeszéd-özön miatt eleinte nehezen rázódik bele a néző a flashbackekkel is tarkított, helyenként igencsak kusza eseményekbe, azonban a hol megrázó, hol depressziós, de mindenképpen szuggesztív hangulat idővel székéhez szögezi az embert.

Brian de Palma vagy Francis Ford Coppola gengszterfilmjeinek csúcsaira ugyan nem jutunk el, és a szándékosan retró-stíl egyeseket talán zavarhat, de akinek tetszett a Polip, annak érdemes beülnie erre a bűnügyi regényre is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8814