KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Távkapcs

Hungler Tímea

Click – amerikai, 2006. Rendezte: Frank Coraci. Írta: Steve Koren és Mark O’Keefe. Kép: Dean Semler. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Michael), Kate Beckinsale (Donna), Christopher Walken (Morty), David Hasselhoff (Ammer). Gyártó: Columbia Pictures/Revolution Studios. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 107 perc.

 

Adva vagyon egy munkaalkoholista építész (Adam Sandler) meg az ő kis családja, az apró sortocskákban, kifogástalan Charlie-frizurával konyhatündérkedő feleség, a két sivítozó gyerek, no meg a plüssállatkát molesztáló retriever. A helyzet nem egészen ugyanaz, mint Charles Dickens Karácsonyi énekében, mégis hasonló: hősünk egy „csoda” folytán újraélheti múltja néhány pillanatát, belekukkanthat a jövőjébe, ami épp' elég számára ahhoz, hogy megbecsülje a jelenét.

Ráunva arra, hogy nem igazodik ki a háztartás távkapcsolóinak tengerében, építészünk egy szép napon úgy dönt, beszerez egy univerzálisat, melynek segítségével egyszerre irányíthatja az elektromos gépeket. A film trouvaille-ja, hogy az „univerzális” egy álom folytán metaforikus értelmet nyer: Sandler képessé válik arra, hogy levegye a hangot a feleségéről, előretekerje az unalmas munkaértekezletet, visszacsévélje a legjobb nőket az utcán, sőt, ha kedve tartja, még az arcszínét is megváltoztassa.

Mindebből akár egy eredetibb komédia is születhetne, de sajnos a Távkapcs – ötletes alapszituációjától eltekintve – rossz poénok tömegétől hemzseg, ráadásul egy ponton túl még kínos érzelgősségbe is fullad. A cselekmény az álomdramaturgia elvét követi: hősünk, miközben a közeli bevásárlóközpontba zarándokol a távkapcsolót beszerzendő, elalszik a bútorosztály hívogató pihe-puha ágyán, hogy szórakozott professzorokra emlékeztető eladókról (Christopher Walken), rossz döntésekről, elszalasztott lehetőségekről, meghízott, elkanászodott csemetékről, elhidegülő, újraházasodó feleségről, halott apáról álmodjon.

A Christopher Walken személyében kidomborított Faust–Mephisto-motívum majdhogynem kiveri az ember szemét: az eladó a korlátlan lehetőségeket felkínálva megkísért, hősünk elfogadván azokat megkísértetik, az adásvételen pedig igencsak tetemes összegről lóg az árcédula, az építész lelke a tét. Charles Dickens Karácsonyi éneke és a Faust azonban már túl sok egy ilyen filmnek: az alkotók ezt megérezvén fel is hígítják magvas üzeneteiket, csakhogy olyan poénokkal, melyek meg sehogy sem passzolnak a témához (nagyokat eregető Adam Sandler, szexőrült kutya, ízléstelen szerelésekben pompázó főnök David Hasselhoff alakításában, vagy a céget nagyszabású építkezéssel megbízó arab megrendelők kínosan sematikus ábrázolása). Mindez pedig épp elég a nézőnek ahhoz, hogy a mozi harmadától már egy másik távkapcsolóról ábrándozzon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8736