KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Föld alatt, föld felett

Hegedűs Tibor

 

Félő, kevesen fogják megnézni nálunk ezt a száraz, lényegre törő (de roppant fontos, olykor meglepő információkat közvetítő) dokumentumfilmet egy tizenhárom hónapos USA-beli bányássztrájkról, mely 1973-ban kezdődött Kentucky államban, Harlan „megyében”, a Brookside-i bányavidéken. Hiba volna az érdektelenség, részint mert a látottak kijózanítanának némelyeket abból a tévhitükből, hogy az amerikai munkásság minden rétege megfelelő (vagy magas) életszínvonalon, kulturált körülmények között él. (Ezt nem mi állapítjuk meg, hanem a helyszínen forgató Barbara Kopple és operatőre, Hart Perry. Alkotásuk egyébként Oscar-díjban részesült). E fegyveres harcnak is beillő sztrájk krónikáját a rendezőnő – feltételezésünk szerint – részben „egyenesben” filmezte, részben utólag rekonstruálta. Az utóbbi módszer használatát csak az magyarázhatja, hogy a Duke Power részvénytársaság nagyhatalmú urai, valamint a hatalmi apparátus képviselői – nevükön nevezett személyek – aligha engedték a stábot mindenütt forgatni az események idején. Talán e kényszerű felemásság miatt észlelünk olykor a tudósításban némi mesterkéltséget, betanultnak tűnő mondatokat. De azért akad bőven erőteljes, spontán jelenet is a filmben, mert végül is: mit számít, hogy az egyik sztrájkoló mikor beszél a hétdolláros órabérrel fizetett közrendőrrel. Elég, ha megtudjuk, hogy a bányászok – a sztrájk előtt – két dollárért vitték bőrüket a vásárra (s haltak meg szilikózisban), és havi százötvennel mehettek nyugdíjba. Így hatvan-hetven évesen is kénytelenek folytatni a munkát, míg a Társaság „megspórolja” a kötelező biztonsági feltételeket, és így tovább.

Amerikai filmben úgyszólván először hallunk itt a tőkések, a szakszervezeti vezetők s a fegyveres apparátus összefonódásáról, mammutprofitról, a kapitalizmus elosztási rendszeréről, az 1930-as évek határozottan marxista szellemű felidézéséről, mint ma is érvényes összehasonlítási alapról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6414