KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szeretlek, szeress!

Harmat György

 

Dušan Hanák filmje 1980-ban készült, és került mozivászon helyett a polcra. Mivel politikai pikantéria szemernyi sincs benne, nem igazán tudható, mi volt a „dobozolás” oka.

Hacsak az nem, hogy a szlovák rendező (Csendes öröm című alkotását – Koltai Róberttel, Pásztor Erzsivel, Bencze Ferenccel a szereplők között – idén láthattuk a tévében) következetesen ragaszkodott a cseh új hullám szellemének megidézéséhez. Ugyanaz a világ tárul elénk még lepusztultabb, még kisszerűbb változatban. Ismerősek a motívumok. A legfontosabb helyszín – mint már annyiszor – a vasút. És nem maradhat el a fuvós hangszer sem. A kocsikísérő főhős, Pista, tubázik, igaz, a rezesbandát csak hozzáhazudja. Még nem volt dolga nővel, így élete éppúgy a szex, a szerelem körül forog, mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok kamaszáé. A házsártos Milada Ježková asszony, az egykori esztergályos, Forman felfedezettje (a Tűz van, babám! tombolaőrének felesége) pedig megszelídült. Pista agyérelmeszesedéses mamájaként – csak ritkán pöröl: ki-kihagy az emlékezete.

A filmnek jóformán nincs cselekménye. Vannak viszont remek figurái: csúnyák, többé-kevésbé ütődöttek, de kedvesek: isznak és álmodoznak. (Minden színész kiváló, csak ismertségük okán említem éppen Iva Janžurovát és Csákányi Esztert.) És van filozófiája: a kisember (érthetjük szó szerint is, hiszen Pista igencsak apróra nőtt) dacos élniakarása a világ ellenében. Az élet csak a halállal véget érő nyomorúság, de gyakran mulatságos, és élni kell! Hanák filmjén rengeteget lehet nevetni: a reménytelen sorsokon és a lerohadt mai szlovák környezeten (minden teljességgel pontos és hiteles!) humorból előcsiholt poézis világít át, e kényszerűen halvány, mégis élesen láttató fényben két magányos ember talán egymásra találhat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5522