KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Asztal öt személyre

Gáti Péter

A luxus óceánjáró öt főre terített éttermi asztalát négyen ülik körül: egy apa és három csemetéje. A pazar vakációs ajándék apropója a megszólaló szülői lelkiismeret. A gyermekeit és feleségét elhagyó férfi ugyanis hosszú évekig elhanyagolta utódait. A Kairótól Tuniszon és Athénen át Genováig tartó álomutazástól John Voight alakította hősünk azt reméli, hogy sikerül közelebb kerülnie kislányához és két fiához. A köztük levő érzelmi szakadék áthidalásához kínál jó alkalmat (és sokszor persze kínos perceket is) a több hetes, osztályon felüli összezártság.

Robert Lieberman rendező alkotása az újromantikus amerikai filmeknek ugyanahhoz a vonulatához tartozik, mint ikertestvére, Robert Benton Kramer kontra Kramer című munkája. Az érzelmek viharos áradatának hatása alól nem tudja kivonni magát a néző, mialatt a könnyeket sűrűn előcsalogató, a gyermeki őszinteségről és ragaszkodásról, a tékozló apa pálfordulásáról mesélő hatásos történet – Zsigmond Vilmos által szívhez szólóan fényképezett – képsorait nézi. A „gyerekszáj” epizódokból, a mindennapi apró-cseprő eseményekből, az egymáshoz csiszolódás mozzanataiból építkező film hálás témához nyúlt az újjászülető apa-gyerek kapcsolat bemutatásával. Nem kell ugyanis a rendezőnek a figurák elmélyült ábrázolásával bajlódnia, néhány jól bevált, sztereotip „hívószó”, beállítás és jelenet máris mozgósítja érzelmeinket. Annak érdekében pedig, hogy az újra magára találó férfi és srácai idillien harmonikussá érő közösségét ne zavarhassa meg semmi, az élmény tökéletes lehessen, még egy kellemetlen kötelesség várt a rendezőre. Egy forgatókönyv-írói tollvonással – véletlen utcai baleset képében – el kellett távolítania az útból a három testvért eddig nevelő édesanyát, a főszereplő elvált feleségét. Ezután a tragikus haláleset már végleg előcsalogatja a férfiből oly sokáig hiányzó atyai felelősségtudatát. Az asszony második férje, a pótpapa pedig könnyes szemmel kénytelen tudomásul venni, hogy hiába ragaszkodik a sajátjaiként szeretett gyerekekhez – „a mór megtette kötelességét…”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5145