KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fűrész

Kárpáti György

 

A Texasi láncfűrészes mészárlás és az Evil Dead – Gonosz halott 2 óta valamelyest kibővült és átalakult a (lánc)fűrész használatára vonatkozó ismeretünk, s bár ezúttal csupán egy kézifűrész kap a történetben szerepet, de azt az említett zsáner-remekekhez hasonlóan újfent emberi hús és csont kettévágására szánták. A Fűrész című low-budget kamara-thriller a Hetedik és a Kocka nyomvonalán haladva egy eszelős sorozatgyilkos pszichológiai játszadozásairól szól. Az arctalan, s csupán eltorzított hangját hallató őrült legújabb áldozata egy sötét raktárban, radiátorcsőhöz bilincselt két férfi. Diktafonra felvett üzenete világos és egyszerű: amennyiben egyikőjük (egy orvos) határidőre nem végez a másikkal, úgy búcsút mondhat családjának és feltehetően saját életének is. A gyilkosságot nehezíti, hogy a végrehajtáshoz szükséges pisztoly elérhetetlen távolságban van: a helyiség közepén, egy vérbefagyott hulla kezében. Ezért van szükség a fűrészre, mellyel a doki kettévágja lebilincselt lábát, elkúszik a pisztolyig, lelövi a másik férfit, s jó esetben segítséget kap, mielőtt elvérezne – feltéve, ha ezt az egészet képes megtenni családja érdekében.

A Fűrész akkor válhatna igazán emlékezetes thrillerré, ha a rendező képes lett volna az egész történetet a klausztrofób belső térben hagyni, s a feszültséget a szinte nullára redukált lehetőségek között fenntartani. Más koncepcióval, erőteljesebb színészi játékkal mindez megvalósítható lett volna, ám a direktor ehelyett a lineáris elbeszélést flashbackekkel szabdalja fel, melyek újabb és újabb információkkal gazdagítják ismereteinket, motivációkat, indítékokat árulnak el, miértekre válaszolnak, de megtörik a négy fal és a tudatlanság kínálta suspence lehetőségét. A felszabaduló játékidőt pedig jobb híján a zsáner jól ismert és korábban bevált kliséi töltik ki (zsigerig ható mészárlások, harsogó progresszív rock, valamint egy felesleges rendőrpáros-epizód).

Szerencsére a kiszámíthatónak tűnő dramaturgiát a végén egy csavar zárja, megmentve a történetet attól, hogy elvérezzen, mint a szoba közepén heverő szerencsétlen hulla – s egyben hollywoodi módra lehetőséget nyújtva a már idén esedékes folytatás számára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4829