KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szörny Rt.

Takács Ferenc

 

A látvány szemkápráztató csalás: komputer-animációs filmet látunk, a Toy Story alkotói tökéletesen hozzák patentjukat, a néző egy darabig kétségbeesve kapkod hagyományos rajz- és bábfilm-emlékei után, aztán feladja és átadja magát ennek az új minőségnek, az újmódi hiperrajzbábfilmnek. Vagyis a komputer-animációnak.

A mese az persze mese, amerikai rajzfilmmese, részben Walt Disney egészestés érzelegmény-sémája, részben a Hanna–Barbera-páros karcosabb és akciósabb komikuma jegyében. A Szörny Rt.-ben vagyunk, ahol az alkalmazottak (szörnyek) munkája abból áll, hogy átlépnek az emberek világába, ott gyermekeket riogatnak, mégpedig avval a nagyon is gyakorlati céllal, hogy a kellően megriadt gyermekek sikoltozását palackozzák: ugyanis a szörnyek alternatív világában (sci-fi!) a gyermeksikoly az alapvető energiaforrás, ez jut el, távolról a mi pébégáz-palackjainkra emlékeztető kiszerelésben, az üzemekbe és a háztartásokba. A szőrös és dinófarkú Sullivan, a sikolygyűjtési munkaverseny éllovasa, a gyermekriogatás sztahanovistája azonban gyengének bizonyul: amikor egy pöttöm kislány keveredik át a szörnyvilágba, kiderül, hogy Sullivan szörnykülseje érző szívet takar, a gyermeket ő és segédje (ez valami tojásszerű zöld lény) felkarolják. Iszonyatos zűrzavar támad ebből, melynek során fény derül a cégnél a háttérben folyó sötét és gyilkos machinációkra is, de a nagyfőnök bűnösöket Sullivanék leleplezik. Végül a szörnyerőmű humanista profilváltáson megy át, a szörnyek az immár művezetővé előlépett Sullivan irányításával átképzik magukat bohócnak, mivel kiderült, hogy a gyermeknevetés éppen olyan jó energiaforrás, mint a gyermeksikoly.

Rá lehetne menni persze erre a kedvesen bugyuta mesére némi tartalomelemzői hermeneutikával. Például jelezni, hogy az amerikai kultúra tudattalan inváziós szorongásai miként jelennek meg a filmen: az emberi világ, az onnan véletlenül átkerülő tárgyak vagy lények a fertőzés halálos veszedelmét hozzák, a Szörny Rt.-nél ijesztő külsejű védőruhás biztonsági fertőtlenítőosztagok indulnak rohamra, valahányszor ilyen eset fordul elő; később persze pozitív hangsúlyt kap a dolog, kiderül, hogy paranoid vaklárma az egész, az emberek nem is fertőznek, nem kell félni tőlük. Vagy akár arra is felfigyelhetnénk, hogy milyen pozitív sugallatot hordoz a film Jackson elnököt idéző kisember-demokratizmusa, egészségesen populista gyanakvása a nagyvállalatok, a trösztök–konszernek–multik, azaz az amerikai Üzem iránt: az üzlet, különösen a nagy üzlet szükségszerűen fajul bűnözéssé, a haszon lopás, a profitért előbb-utóbb gyilkol a Tőke, s ez alól a Szörny Rt. sem kivétel, sőt ő a szabály, már nevében is.

De hát erre semmi szükség. Van izgalom, öröm, szomorúság, humor bőven, a szörnyek látvány tekintetében valahol a Csillagok háborúja világűrvégi csehótöltelékei és Hieronymus Bosch figurái közötti félútról hozzák inkább mulatságos, mintsem elrémisztő figurájukat, a végén pedig minden jóra fordul. Érdemes elmenni a filmre; persze inkább gyerekekkel, unokaöcsikékkel ajánlott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3841