KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szegény embert az amish húzza

Petrányi Viktória

 

Brad és Caroline, a két elvetemülten gazdag, bár számos rejtett emberi értékkel megáldott New York-i, hatalmas esélyt kapnak az élettől, hogy elfuserált házasságukat, életüket, értékeiket újragondolhassák, s felfedezhessék mindazt, amit eddig nem láttak – a pénzüktől. A két mesébe illően torz figura, a láncdohányos, ex-divattervező negyvenes hisztérika és üzletemberre egyáltalán nem emlékeztető, remek humorú, kissé idióta férje, az adóhivatal elszánt akcióhősei elől egy amish közösségbe menekülnek, ahol igazi leckéket vehetnek erkölcstanból. (A megmentő kisebbség ezúttal nem fekete, homoszexuális, hontalan, hanem csak „puritán, XIX. századi módra”. Szélsőségesebb és direktebb példát úgy tűnik nem talált a film az értékek bemutatására.) A dolgos világban hőseinknek eleinte nem áll kézre az eke, testre a szürke munkaruha (a tészta ragad, a ló rúg, a víz hideg, az árnyékszék messze van), de jellemfejlődésből rekordot javítva egy-két hét alatt érző szívű, erkölcsös, szerelmes emberpárrá válnak, no lám, mit nem tesz egy kis munka...

A tipizált hősök – akik ebben a filmben igen becsülendő módon helyenként valódi arcot öltenek – harcba indulnak egy számukra idegen életmóddal. Ez a felvetés egy valóban szórakoztató szituációs komédiát is elindíthatna, de a film első egyharmada után bekövetkezik a legrosszabb. A könnyed, ügyesen megírt, társadalombíráló történetből gyenge moralizálásban kimerülő dráma válik, ahol a humor a második helyre szorul, majd tökéletesen elhal. A burleszk elemekkel tűzdelt, szimbólumoktól hemzsegő, irreális világban, vásári csendéletekre emlékeztető képeket láthatunk, Kristie Alley nem túl változatos, de annál bájosabb mosolyával.

A gazdag-szegény ellentétpár boncolgatása nemcsak triviális, de igazságtalan és hazug is. A puritán közösség tagjait élhetetlen, bugyuta balekokként ábrázolták. A politikai korrektség jegyében a társadalmi különbségek persze eltöröltetnek; mindenkiből válhat jó ember, ha megtapasztalja a felemelő szegénységet. A valódi kérdés mégsem a moralizálással kapcsolatban vetődik fel. Az igazi probléma, hogy miért nem vállalja fel egyetlen hasonló komédia sem a könnyed szórakoztatás feladatát, miért tekintik missziójuknak társadalmi igazságok hangoztatását. A válasz – az ilyen típusú filmek nagy számát tekintve – valami furcsa, soha nem nyugvó, közösségi lelkiismeretben keresendő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3748