KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Sólyom végveszélyben

Mátyás Péter

 

Az éhínség és polgárháború sújtotta Szomáliát a kilencvenes évek elején bűnözőkből lett hadurak terrorja tartotta rettegésben. Az ENSZ nemzetközi békefenntartókat küldött a helyszínre. A korlátozott számú egységek feladata a legnagyobb hadúr, Mohammed Farah Aidid és kegyetlen alvezéreinek a felkutatása és letartóztatása volt. Az egyik ilyen titkos akció 1993 októberében zajlott le. A gondos tervezésbe ezúttal hiba csúszott, a főváros Mogadishu utcáin tizenöt órás tűzharc alakult ki a szomáliai fegyveresek és az elit alakulatok között, amelyben tizennyolc amerikai veszítette életét.

A Sólyom végveszélyben ennek a balul sikerült napnak állít emléket. A film a több mint két órán át tartó csatajelenetekre koncentrál; a golyó becsapódások és vérző sebek szuperközelije, a szerteszét repülő végtagok, a felrobbanó törmelékek és menekülő tömeg látványa szinte tapinthatóvá teszi a háború borzalmát. Az operatőr Slagomir Idziak jelenetenként átlagosan 6-8 kamerát is alkalmaz a hatás fokozására. Kezdetben élénkek a színek, később minden szürke és poros lesz, alátámasztva az ellenség csapdájába szorult katonák kilátástalan lelkiállapotát. A nonstop erőszak folyamatos látványa azonban immúnissá tesz: nincs megállás vagy ritmusváltás, csak maratoni őrült rohanás. A rendező minimálisra redukálja a dialógusokat, hanyagul és sematikusan ábrázolja azt a néhány arcot, akiket a rövid expozícióban kiemel a tömegből. Egy idő után minden és mindenki egyforma lesz – a néző eltéved a kaotikus forgatagban. Az ellenségről festett kép is bántóan egyoldalú, az afrikaiak barbárok, könyörtelen gyilkosok, akik csak jönnek, jönnek…

A Sólyom végveszélyben egy jelentős művész nagy szakmai tudással elkészített, de felejthető filmje. Az öldöklés értelmetlenségét ellensúlyozandó hazafias jelszavak, a szabadság és demokrácia felemlegetése, a látványos elemek burjánzása viszont akár Oscar-díjat is eredményezhet. Ha a Gladiátor megkaphatta, akkor a helyzet most sem reménytelen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/03 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2499