KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Larry Flynt és a feministák

Pošová Kateřina

Az Arany Glóbusz és az Arany Medve elnyerése után, az Oscar-osztás előtt Miloš Forman Prágában, a csehországi bemutató előestéjén sajtóértekezletet tartott. Néhány kérdés és válasz az ott elhangzottakból. (Ahogy sejthető volt: az Oscarok elmaradtak...)

 

Amerikában valóságos kampányba kezdtek, hogy diszkreditálják a filmet az Oscar-díjakról döntő Akadémia tagjai szemében...

Igen, már-már izgalmas krimivé fajult ez a kampány. A New York Times terjedelmes cikkben számolt be a filmről, s ezt követték a legkülönbözőbb reakciók. A kritika túlnyomó többségében pozitívan értékeli a filmet, politikai berkekből viszont élesen támadják. Az amerikai feministák radikális csoportja kétszer is hallatta elítélő véleményét. Még mielőtt az Akadémia kiküldte tagjainak a szavazólistákat, az amerikai showbiznisz legtekintélyesebb lapja, a Variety, amelyben producerek, stúdiók és forgalmazók az Akadémia figyelmébe szokták ajánlani filmjeiket, megjelent egy teljes oldalnyi dühödt támadás a Larry Flynt ellen – aláírás nélkül. Néhány újságíró kíváncsi volt, kitől származik, hiszen az Oscarok történetében először fordult elő, hogy ilyen negatív „ajánlást” közölt a Variety. A lap szóvivője szerint a cikket a Hollywoodi Nők Politikai Bizottsága küldte (és fizette meg közléséért a szokásos több ezer dollárt). Másnap a nőbizottság megcáfolta a hírt. A kritikusok nem hagyták annyiban, mire a Variety közölte, hogy a nőbizottság képviselője szerint bizonyos Ralph Neyder irodájától származik a cikk. Ennek az úrnak azonban semmi köze a filmhez, a „fogyasztók ügyvédjeként”, számos pozitív dolog kezdeményezőjeként lett népszerű, és legutóbb az amerikai elnöki posztra pályázott. Az érdekeltek erre persze tudni akarták, miért keveredett bele ebbe az ügybe, ráadásul névtelenül. Neyder közölte, hogy az illető női szervezettel 1981 óta nincs semmiféle kapcsolata, visszaéltek a nevével. Erre a New York Times megírta, hogy valóban az említett női szervezet küldte a Varietynek a cikket, és azért névtelenül, mert – mint az illető hölgy közölte – erre bizonyos „hollywoodi emberek” kérték őt fel, akik attól félnek, hogy én megbosszulnám a dolgot. Nem is sejtettem, hogy ekkora hatalmam van. A kampány befolyásolta a látogatottságot is. A bemutató után néhány hétig óriási kasszasiker volt, az említett támadások viszont azt sugallták, hogy mivel ez egy pornográfiát propagáló film, „rendes ember” inkább ne nézze meg...

Egyértelműen elutasító véleménye a cenzúráról közismert. Voltaképpen erről szól új filmje is. Hogyan fogadta most filmje plakátjának amerikai betiltását?

Ez nem cenzúra volt, hanem az amerikai filmforgalmazók uniójának „autocenzúrája”. Az unió elnöke, Jack Valenti elmondta nekem: a közvélemény mostanában egyre erősebb nyomást gyakorol a Kongresszusra, hogy az módosítsa az amerikai alkotmány sajtó- és szólásszabadságot biztosító 1. számú cikkelyét. A mi plakátunk most az elégedetlenkedők malmára hajtja a vizet. Nem szívesen, de bele kellett nyugodnom, hogy eltüntették...

Úgy tudjuk, a szereposztást illetően kikérte Havel elnök tanácsát?

Van néhány közeli emberem, akikkel konzultálni szoktam a szereposztásról. Ezúttal Havel elnök úrnak – akivel gyerekkorunk óta barátok vagyunk – megmutattam a női főszereplő próbafelvételeit. Mindketten (akkor még élt felesége, Olga asszony) Courtney Love-ra szavaztak. Nem tudtam róla semmit. Azt sem, hogy rockénekesnő, sem hogy a híres popsztár, Cobain özvegye. De néhány perc után láttam, mekkora tehetség. Nagyon komolyan veszi színészi karrierjét, és ha valamit elkezd, teljes odaadással csinálja. A filmünkben rettentő nehéz „házi feladatokat” kellett megoldania, fantasztikus volt! A stúdió nem akarta szerződtetni, mert nem volt elég nagy sztár, és ráadásul féltek a kockázattól, mert a múltja eléggé zűrös, kábítószeres ügyek stb. A biztosítók sem voltak hajlandók vállalni, anélkül viszont lehetetlen egy főszereplőt szerződtetni. Szerencsére ismerek Londonban egy cseh származású biztosítási ügynököt, aki egy órán belül talált Los Angelesben egy vakmerő kollégát... Félmillió dollárt kért, a Columbia nem volt hajlandó megfizetni, a végén a saját zsebünkből guberáltuk össze a pénzt. Akkor megmondtam Courtney-nak, hogy ha cserbenhagy, tönkretesz. Szavát adta, hittem neki, és nem is hagyott cserben.

 

Kateřina Pošová fordítása


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 18-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1625