KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Isten hozott Marwenben

Kovács Patrik

Welcome to Marwen – amerikai, 2018. Rendezte: Robert Zemeckis. Szereplők: Steve Carell, Leslie Mann, Merritt Wever. Forgalmazó: Pro Video. 116 perc.

 

Hajdani ragyogása ugyan megfakult, Robert Zemeckis olykor még ma is régi presztízsfilmjeit idéző színvonalon dolgozik. A rendező legújabb mozija, az Isten hozott Marwenben – noha az ítészek ízekre szedték, a nézők vak közönnyel viszonyultak hozzá – számos erényt rejt magában. Mark Hogancamp (Steve Carell), a múltbéli veszteségei elől a fantázia birodalmába menekülő művész az önterápia felettébb szórakoztató módját választja: jelmezes babák és korhű makettek segítségével játssza újra a második világháború eseményeit, önmagát egy nácivadász szuperkatona bőrébe képzelve. Az állóvizet azonban alaposan felkavarja az új, cserfes szomszédasszony, Nicol (Leslie Mann), aki gyengéd érzelmeket érlel hősünk szívében, s ha mindez nem lenne elég, Marknak lassan le kell számolnia múltbéli démonjaival is.

Hatáseszközeiben és filmnyelvében egyaránt konzervatív, a kilencvenes dekád gazdag kiállítású, míves giccseire emlékeztető tragikomédia pereg a szemünk előtt. Ez pedig akkor is tiszteletre méltó fegyvertény, ha Zemeckis a kései felnőtté válás és a poszttraumás stresszel való szembenézés alaptémáját csupán ürügyként használja, hogy kiélhesse a rá oly jellemző merész és ötletgazdag stílustörekvéseket. A Marwen az élőszereplős és az animációs forma szerves egységére törekszik, és ha e cél nem is teljesül maradéktalanul (utóbbi inkább ballasztként nehezedik a végjátékra), a markáns látványvilág, a pergő akciójelenetek bőségesen kárpótolnak a szerkezeti gyermekbetegségekért. Carell pazar alakítást nyújt a főszerepben, és miközben a szemfüles néző előtt filmtörténeti előképek egész sora (Barátom, Harvey, Forrest Gump, Plasztik szerelem) dereng fel, e lassan mélyülő, minden kiszámíthatósága és szirupossága ellenére is szerethető erkölcsi tanmese valóban visszacsempészi szívünkbe a kilencvenes éveket.

Extrák: Kimaradt jelenetek és kisfilmek Marwenről és a rendezőről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14287