KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Nicky, a másik fiú

Egy fiú a várból

Murai András

A Nicky, a másik fiú az első dokumentumfilm ifj. Horthy Miklós életéről. 

 

Nicky ifj. Horthy Miklós beceneve, a kisebbik Horthy-fiúé, aki nem futott be jelentős politikai karriert, és inkább passzív szemlélője, mint aktív alakítója volt az 1940-es évek viharos és tragikus történelmi eseményeinek. A film címe is azt sugallja, hogy a köztörténet inkább az elsőszülött fiút, a kormányzó utódjának kinevezett, s 1942-ben repülőbalesetben meghalt Istvánt tartja számon, s öccsét a kortársak nem politikai szerepvállalásáról, mint inkább a sport és a társasági élet iránti szenvedélyéről ismerték. Miért érdemes akkor közel egy órás dokumentumfilmet készíteni róla? Főleg azért, mert az események centrumában élő, de a fontos döntéseket nem befolyásoló mellékszereplőt ismerhetünk meg, akinek élettörténetén keresztül kicsit más megvilágításban láthatjuk, és újabb epizódokkal egészíthetjük ki a 20. század sorsfordító történéseit. S az sem mellékes, hogy fordulatokban bővelkedő, érdekesen elmesélhető története van ifj. Horthy Miklósnak, amit fel is erősítenek az alkotók: kifejezetten esemény-központú a dokumentumfilm, gerincét Nicky élettörténetének fordulópontjai jelentik, miközben a számos archív felvétel a 30-as és 40-es évek társasági életébe is bevezeti a nézőt. Ifjú korában ugyanis Nicky a budapesti aranyifjak életét élte, közkedvelt „partiarca” volt az éjszakai életnek, nappal pedig másik szenvedélyének, a motor- és autóversenyzésnek hódolt. A politikához tehát nem sok köze volt a kicsapongó életű Miklósnak, egészen addig, míg hazatért nagyköveti posztjából, Rio de Janeiróból, és a németellenes „kiugrási iroda” vezetője lesz, s aktívan közreműködik a tárgyalások szervezésében. A film itt lelassít, és a kiugrási kísérlet eseménysorozatából kiemeli és részletesen ábrázolja Nicky elrablását. Ez az a pont, ahol a kormányzó fia a történelmi események centrumába került, ám szándékai ellenére befolyásolta a terv kimenetelét, hiszen elrablásával zsarolták és lemondásra kényszerítették a németek a kormányzót. Érdemes megjegyezni, hogy mozgóképen ritkán látható témáról van szó, csupán egyetlen játékfilm dolgozta fel az 1944. október 15-én tett sikertelen kísérletet a második világháborúból való kilépésre: Kovács András Októberi vasárnap című rendezése 1979-ben.

A Nicky, a másik fiú alkotói körültekintően rekonstruálják az akkor 37 éves Miklós elrablását, és a sorsdöntő történéseket dramatizált jelenetek elevenítik meg. A film első része elsősorban korabeli híradó anyagokból építkezik, van miből válogatniuk az alkotóknak, mivel a kormányzó és családja állandó témája volt a propagandának alárendelt filmhíradónak. A németek által – Nicky nevének félreértéséből – Micky Mouse akciónak nevezett művelet bemutatásánál a korabeli felvételeket felváltják a fikciós, dramatizált jelenetek, s ez az egyetlen rész, ahol az események elbeszélése során kiemeli és ütközteti a film a részletekben eltérő visszaemlékezéseket. Nicky sorsát követve az alkotók eredeti helyszíneken forgatott interjúkon keresztül beszélik el megmenekülésének történetét a mauthauseni koncentrációs táborból, a második világháborút követő időszakra azonban már csak néhány percet szánnak. A befejezés, mint a film egésze, tárgyilagos: a kormányzó fia egy portugáliai nyugdíjas otthonban, szegényen halt meg.  

A gazdag archív anyag, a dramatizált jelenetek és a történész szakértők (Bern Andrea és Turbucz Dávid) magyarázatának egybegyúrása emlékeztet Bokor Péter egykori nagyszabású és nagysikerű televíziós munkájára, a Századunkra (a hatvanas évek elejétől megszakításokkal 25 éven keresztül ment a népszerű műsor). Az asszociáció valószínűleg nem véletlen, feltételezhetjük, hogy Borsody István rendező tudatosan követi a történelmi dokumentumfilmnek  ezt a formáját, ugyanis több, Bokor Péter általa készített interjút is beillesztett filmjébe: Edelsheim-Gyulai Ilona, a kormányzó  menye, és Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt képviselője is a Századunkból átvett részletben szólal meg és ad szemtanúként fontos információt az eseménytörténet teljesebbé tételéhez.

A Nicky, a másik fiú történetileg hiteles, tradicionális eszközökkel dolgozó ismeretterjesztő munka, alkotóit a józan megfontolás vezette, mikor először állították dokumentumfilm középpontjába ifj. Horthy Miklóst. Nincs a filmben különösebb truváj, kerüli a valóság megismerésének önreflexív kérdéseit is, de érdeme, hogy kellő távolságtartással, érzelmi és ideológiai elfogultságtól mentesen beszél a Horthykról és a kormányzóról elnevezett korszakról. Nem kis dolog ez mostanában, mikor az emlékezetpolitika kisajátító törekvése oly gyakran felülkerekedik a múltértelemzések szakmai nézőpontján.  

 

 

Nicky, a másik fiú – magyar, 2019. Rendezte és írta: Borsody István. Kép: Kiss Sándor, Kiss Soma. Narrátor: Epres Attila. Riporter: Lázs Sándor. Producer: Skrabski Fruzsina. Gyártó: Becsengetünk Produkció. 51 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14281