KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Brightburn – A lángoló fiú

Huber Zoltán

Brightburn – amerikai, 2019. Rendezte: David Yarovesky. Írta: Brian Gunn és Mark Gunn. Kép: Michael Dallatorre. Zene: Tim Williams. Szereplők: Elizabeth Banks (Tori), Jackson A. Dunn (Brandon), David Denman (Kyle), Jennifer Holland. Gyártó: The H Collective. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 90 perc.

 

A kamaszkor rögös személyiségfejlődése nagyjából bármely szuperhős eredettörténetével párhuzamba állítható, ahonnan egy kiadós Ödipusz-komplexus is azonnal játékba hozható. James Gunn tesói, a Brian-Mark írópáros ezt az együttállást követve az elfojtott szülőpara oldaláról estek neki az unalomig ismert Superman-mítosznak. Az űrből érkező címszereplőnk ezúttal is egy gyermektelen kansasi pár farmján landol, de a pubertás önfelfedezése korántsem a csillagos-sávos übermenscht hívja életre. Hiába a kiegyensúlyozott családi környezet és a féltő anyai szeretet, ha a magára eszmélő kis Brian a földi pályafutását az Ómen szuperképességekkel felvértezett antikrisztusaként képzeli el.

Imponálóan morbid a Brightburn alapötlete, a tomboló szuperhős-fétis sötét antitézisére pedig egyre égetőbb szükségünk lenne, a kezdeti kaján vigyor mégis gyorsan hervad. Gunnék forgatókönyve végig a legnyilvánvalóbb paneleket követi és a klasszikus történettípusok fúziójával sem tud mit kezdeni. Komolyan vehető dilemmák híján a szülők unalmas sablonkarakterek maradnak, méltó ellenfél nélkül pedig a kiskamasz pszichopata gyilkológép sem túlzottan érdekes. A szuperhősfilmek pimasz revíziója vagy a szórakoztató szalonképtelenség helyett az alkotók rendre az unalmasabb középutat választják, amit a fantáziátlan rendezés is vaskosan kiemel. Az idősebb generációt elsöprő tinédzser-düh csak pillanatokra lobban fel, az élvezetből pusztító horror-szuperhős koncepciójában ennél nyilvánvalóan komolyabb potenciálok rejtőztek. A pislákoló takaréklángon égő Brian biztosan nem pörköli meg a Marvel büszkén lobogó tarka köpenyeit, de hátha éppen ez az uzsonnapénzből készült film lesz az egyik első kis szikra, amiből jótékony tisztítótűz kerekedik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14140