KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Butch Cassidy és a Sundance Kölyök

Pápai Zsolt

Butch Cassidy ant the Sundance Kid – amerikai, 1969. Rendezte: George Roy Hill. Szereplők: Paul Newman, Robert Redford, Katharine Ross. Forgalmazó: Bontonfilm. 106 perc.

 

Minden idők egyik legsikeresebb westernje idén ötvenéves, de nem porosodott be, és nem öregedett. Sőt, bizonyos értelemben javára vált az eltelt idő, hiszen az a módszer, amelyet alkotója, George Roy Hill követett – az európai művészfilmek elemeit öltötte a klasszikus műfaji struktúrákba – a hetvenes évektől kezdve máig virulens trend lett.

Mint annyian mások akkoriban, Roy Hill is a francia újhullámhoz fordult inspirációért. A vadnyugat két legendás hőséről – bankok és vonatok réméről – készült filmjét Truffaut Jules és Jimjével rokonítja a téma, a főszereplők közötti viszonyrendszer, a nagyepikai szerkezet fellazításának technikája, a merész hangnemváltások, illetve egyes motívumok és stílmegoldások. A Butch Cassidy és a Sundance Kölyökben némelyek egyenesen a Jules és Jim paródiáját látják, holott George Roy Hill olyan mélyen hajolt meg Truffaut előtt, mint kevesen a Hollywoodi Reneszánszban és az azóta eltelt fél évszázadban.

Mindkét film epikus méretű történésekről mesél olyanformán, hogy közben nehezen dekódolható az események között eltelt idő: a Jules és Jim cselekménye közel húsz évet, a Butch Cassidy…-é cirka egy évtizedet ölel fel. Hill még Truffaut-nál is radikálisabban közelít az életsorsokat évtizedeken át görgető szerkezethez, hiszen nála annyira sem érzékelhető az idő múlása, mint a francia mesternél: csupán a vadnyugati annalesek áttanulmányozása után lesz világos, hogy a nyitófelirat szerint „valóban megtörtént eseményeket bemutató” szüzsé időbeli fesztávja több év.

A nagyszerkezet mellett a Butch Cassidy és a Sundance Kölyök főtémája is hasonló Truffaut munkájához. Tárgya a valamennyi akadályt legyűrő, minden traumatikus kalandot túlélő barátság, és az annak próbájaként is értelmezhető ménage à trois is megvan a filmben. Ilyen háromszögalakzat – amelyben mindhárom figura egymással tökéletesen egyenrangúként értelmeződik – korábban nemigen volt látható hollywoodi filmben, és különösen érdekessé, sőt pikánssá teszi a helyzetet, hogy egy westernfilmben bukkan fel. George Roy Hill filmjében Etta a két központi férfifigurával tökéletesen egyenrangú személlyé válik, aki a hagyományos női westernszerepeket felrúgva meg sem próbálja jó útra téríteni vagy a békés családi élet felé vezetni a törvényenkívüli hősöket, hanem az izgalmas élet reményében követi őket Bolíviába. Ez a vadnyugati kisközösség már azért is unikális volt a maga idejében, mert a korabeli westernek zöme jobbára „egycélú” társaságokat mutatott: az alkalmi közösséggé szerveződés egyetlen tétje – írja Will Wright – „a harc és a csata megnyerése” volt. Wright joggal emeli ki, hogy a Butch Cassidy… korának egyetlen fontos westernje – a „profi változatnak” nevezett westerni szerkezet egyetlen realizációja –, melyben a csoportot nem kizárólag materiális célok megvalósítása végett hozták létre. Ezért is annyira emberközeli ez a film, és ezért találja szíven nemcsak a saját kora, de a későbbi korok nézőjét is.

Emellett a hangneme is „kortársiságának” biztosítéka, a rendező olyan merészen keveri a különböző hangulati regisztereket és tónusokat – a legjobb példa erre a hősök halálba ugrása előtti viccelődése a zárlatban –, ahogy a nyolcvanas évektől népszerű filmekben lesz szokás. Egészében véve egyszerre kacagtató és végtelenül melankolikus a Roy Hill által kikevert elegy: a film e tekintetben is új színt hozott a hollywoodi westernek palettájára.

Az elbeszélés módját is az európai művészfilmből származó megoldások színezik. A műfajtól elvárt dinamikus cselekményépítkezést epizódok és a jeleneteket átkötő passzázsok lazítják, a legnevezetesebb, amikor a biciklin bohóckodó Butch a mozdulataival vallja meg érzelmeit a Kölyök barátnőjének, miközben a hangsávon a Raindrops Keep Fallin’ on My Head című dal szól. Ez a passzázs közvetlenül utal a Jules és Jimre, ahol a lírai – a természetben játszódó – jeleneteket gyakran a három bicikliző főszereplő totálja vezeti elő.

Ray Hill a zárlattal is Truffaut-ra kacsint. Művét akció közben fejezi be, a bolíviai regimentnek nekirontó két hős jegelt képével vágja el, márpedig a filmzáró képkimerevítés a Négyszáz csapás óta Truffaut hitbizománya (ráadásul a Jules és Jimben is vannak megállított képek). Olyan művészfilmes écák ezek, amelyek felfrissítik az ódivatú közelítésmódokat, de nem idegenítik el a tömegfilm nézőjét. Az újhullámos eredmények moderált megidézése a Butch Cassidy és a Sundance Kölyök sikerének egyik fő oka: az amerikai közönség egy olyan filmmel találkozott, amelyik felületi elemeiben különösnek, illetve inkább különcnek tetszett, a mélyben azonban maradéktalanul ismerős volt a számára. A Butch Cassidy… ezért lehet máig a középkategóriás midcult-film ragyogó példája.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14129