KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/július
• Gombár Csaba: Megjegyzések a politikai filmről?
• András László: A kecske mekegése Az áldozat
• Pilinszky János: A szabdesés logikája Kígyótojás
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Filmrulett Cannes
• N. N.: A cannes-i fesztivál díjai
• Zalán Vince: A filmvilág másik fele Taskent
• Bikácsy Gergely: Tükröm, tökröm... Oberhausen

• Kardos Ferenc: Jegyzetlapok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Technika és szorongás Alfred Hitchcock halálára
• N. N.: Alfred Hitchcock filmjei
• Bársony Éva: „Érezni a premier plant...” Riport a filmszínészképzésről
• Szász Péter: Ki ölte meg a Halált?
• Molnár Gál Péter: Humphrey Bogart, a leélő
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A sáska napja
• Koltai Ágnes: Előttem az élet
• Gervai András: Az autóstoppos
• Szendi Gábor: A férfi, aki szerette a nőket
• Koltai Ágnes: A varsói polgármester
• Bende Monika: Az autóbusz akció
• Harmat György: Félek
• Veress József: Az ötödik évszak
• Sólyom András: Júliusi találkozás
• Hegedűs Tibor: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?
• Fenyves Katalin: A Romeyke-ügy
• Kendrey János: Hintó géppuskával
• Loránd Gábor: Őrlődés
• Sólyom András: Picasso kalandjai
• Tótisz András: Karate – A legerősebbek
• Hegyi Gyula: Üzenetek a börtönből
• Kulcsár Mária: Vágyak idegenben
• Veress József: Evezz egyedül
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Ami jó, és ami nem Miskolc
• N. N.: Díjnyertesek Miskolc
• Csala Károly: A humor diadala München
• Sándor Iván: Ki itt a bálanya? Csurka István drámájának tévéváltozata
• Fábián László: Közösség és környezetformálás beszélgetés Nicolas Schöfferrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Ranódy-filmek a képernyőn
• Karcsai Kulcsár István: Elia Kazan-sorozat
KÖNYV
• Györffy Miklós: Godard, Herzog, Schroeter Egy nyugatnémet könyvsorozatból
POSTA
• Bajomi Lázár Endre: Szalad, szalad a filmcím... Olvasói levél
KRÓNIKA
• N. N.: Bemutatjuk külföldi tudósítóinkat Bolesław Michałek és Rolf Richter

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kedvencek temetője

Nagy V. Gergő

Pet Sematary – amerikai, 1989. Rendezte: Mary Lambert. Szereplők: Dale Midkiff, Fred Gwynne, Denise Crosby. Forgalmazó: Paramount. 99 perc.

 

Ordított valaha bárki szebben, mint a simaképű Dale Midkiff az elgázolt gyermekének holtteste felett? A nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb Stephen King-adaptációjában a tragédia jelenete elementárisan röhejes és mélyen megrendítő: a gyilkos kamionsofőr Ramonest dúdolva száguld, a dallamosan üvöltő Midkiff bájgúnár-frizurája lassítva lobog a szélben, és a betonon véres gyerekcipő gurul – de a dekoratív álomapa fájdalmát a túlzás dacára is átérezzük. Mary Lambert családi horrorja a szülői veszteség drámájaként beszéli el Stephen King rémületes történetét, és az amerikai mintacsalád szétesését lelkes B-filmes közhelyekkel prezentálja. A megvalósult külvárosi idill ebben a filmben éppúgy határos a talajmenti borzalommal, mint David Lynch Kék bársonyában: az új családi ház mögött csillogó ösvény a házikedvencek temetője és az indiánok sírhelye felé vezet, ahol új életre lehet ébreszteni embert és állatot – de az elhunytak sajnos erőszakos zombiként térnek vissza. A gyerekeit vadul imádó Louis (Midkiff) nem bírja bevallani a kislányának, hogy macskáját elütötték, ezért az indián mágiára hagyatkozik, majd halott fiát is kiviszi a titokzatos temetőbe – nem törődve a szomszéd intő tanácsával. A Kedvencek temetője a makulátlan családjához minden áron ragaszkodó férfi tragédiájáról mesél, és ezáltal az amerikai álom mögötti szorongásokat mutatja meg: ebben a világban a cukiság a rothadás homlokzata, a gyöngéd gesztusokból késszúrások lesznek, és a szerető családtagok végül egyenként legyilkolják egymást. Mintha a kisvárosi orvos az egyik brutális esete után – mikor egy másik gázolás áldozata arcul köpi a halála előtt – a tökéletes élet rettegett szétbomlását álmodná meg.

A Madonna-videókkal elhíresült Mary Lambert és a forgatókönyvet is jegyző King filmje tisztes távolban marad a korszak műfaji trendjeitől: míg a legtöbb akkori zombifilm a zsánerparódia felé fordult (lásd Az élőhalottak visszatérnek vagy a Hullajó példáit), addig a Kedvencek temetője a családi asztalhoz invitálja a bűzös élőhalott monstrumát, és túlzásaival együtt is valódi drámát vezet elő. A történetvezetés számos nevetséges mozzanattal szolgál, de Lambert szórakoztatóan elrajzolt műve mégis érdemben beszél az elengedés fájdalmáról: kevés szívszorítóbb jelenet készült a nyolcvanas évek amerikai tömegfilmjében, mint amikor az apa kénytelen leszúrni gyilkossá lett gyermekét, és a halálos sebével elsétáló kisfiú elszontyolodva visszaszól az ajtóból: „Ez nem fair.”

Extrák: A DVD-n semmi sincs, de a Blu-ray számos járulékos tartalmat tartogat – a rendezővel készült interjútól kezdve az informatív audiokommentáron és werkfilmen át egy visszaemlékezésig, amelyben a remake alkotói párás szemmel méltatják az eredetit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14104